2011. december 26., hétfő

Para percek

Tegnap ismét volt egy petty izgalom. Nálunk már csak így szokott lenni. Nem igazán voltam megelégedve az egyik westie babám fejlődésével. Hisz ebben a korban (1 nap) látványosan fejlődnek a kicsik. Azonnal néztem Pitypan cicjét, de sajnos nagyon kevéske tejecse volt bennük. Ez lehet a császártól, lehet az Ergamtól, de az is lehet, hogy nem egy "jóltejelő" tipus. Segítséget kértem házi tejcsárdánktól, aki egyből vette a lapot, és haladéktalanul szárnyai alá vette a kislányokat. Ez számomra annyira megható volt, hogy meg is örökítettem. Mára rendeződni látszanak a dolgok. A kisebbik lánykám reggel óta hízott 20 grammot ! Nagyon bízom benne, hogy nem lesz semmi gondunk.

Helyzetfelmérés
Étkezés elött moss mancsot !

Kicsi vagyok én, majd megnövök én .........

Közös étkezés a tejtesókkal :)

2011. december 25., vasárnap

Kiskarácsony, nagykarácsony ......

Mint láthatjátok, nagyon nagyon igyekszem bepotólni az elmaradt bejegyzéseket. Most egy kicsit lendített a helyzeten, hogy itt a karácsony, ééééééés a feketéimnek elkezdett felállni a fülük.:))))  Nagyon nagyon örülök, mert ez azt jelenti, hogy mindegyiknek nagyon szép picike füle lesz nagykorában.





2011. december 24., szombat

Több mint három éve nem született kennelünkben westie alom. Mivel Ross megérkezett hozzánk, ezért végre folytathatjuk a westie tenyésztést is. Ezen a szent napon bemutathatom két új gyermekünket. Tehát megszülettek Ross és Pitypang kislányai ! Boldogságom határtalan.



2011. december 22., csütörtök

Mert megérdemlem

Szóval mostanság sűrübben kapok az orcámra a barátaimtól, mint általában. Igen, igen tudom, hogy megérdemlem a szidalmakat, de tényleg fejem búbjáig be vagyok havazva teendőkkel, és sem időm, sem energiám nincs blogolni. Természetesen volna miről írnom, mert a történés, és az esemény is rengeteg, de mentségemre legyen mondva, hogy a számítógépem, és az internet kapcsolatom nem az igazi, és a képfeltőltés ezáltal erősen akadozik. Na jó elég a mentegetőzésből, most elkezdem kitalálni, hogy hol is kezdjem az események dokumentálásának kezdetét.
Az hiszem mindenkit a gyerekek fejlődése érdekel a legjobban. A feketéimből sajnos egyet elvesztettem még a születésük másnapján. Sajnos ez elő fordul. De a többiek már nagyon rosszak, elevenek, és nagyon nagyon szépek. Érdemes volt megcsinálni mégegyszer ezt a párosítást. Ma egy hónaposak, kint vannak a fogak, verekszenek, már önnálóan fejest ugranak a mami etetőtáljába. Szóval minden adott volt ahhoz, hogy kiköltöztessem őket a nappaliban. Most mutatok néhány képet a gazfickókról:




Aki tudja, hogy hogyan kell élni :)


Ha nem adnak vacsorát, akkor kiszolgálom magam
Engedj oda engem is, Én is éhes vagyok !
 

Milyen miez ?

Én biztosan legyőzöm
Csak nem vacsiosztás van ? Szaladjunk !
 
Az örök éhezők vacsorája :)



Tessék ez meg a sértődött kismalac, mert Őt senki sem szereti, Ő még soha nem kapott enni, és külömbenis, miért csak a kutyák kapnak abból a jószagú hamikából.


Akkor most jöjjenek a sárgák, akik az alábbi képeken, még csak két-három naposak:






 



Na de itt, itt már két hetesek, kinyíltak a szemecskék, játszanak, morognak, szóval az imádnivaló kategóriába tartoznak.





Hamarosan folytatom, mert még van néhány csodás képem, de most már nincs több időm itt ücsörögni a gépelött.

Pááááá


2011. november 25., péntek

Első nap

Nagyon nyugodt, csendes éjszakám volt. Babáim végigaludták az egészet. Ugyan én még nem láttam, de biztosan rendesen esznek, mert reggelre mindenki ki van gömbölyödve. Most aztán lehet ismét izgulni, hogy ne történjen semmi katasztrófa az első napokban, hetekben.

2011. november 24., csütörtök

Iván & Tina kölykei megszülettek

Mivel már tudtam előre, hogy császáros szülésről beszélünk, ezért jóelörre felkészülhettem a gyerekek érkezésére. Természetesen az utolsó órák nem csak felkészüléssel teltek, de legalább sikerült magam jól felspanolni. Szóval mire megérkeztünk a dokibácsihoz, addigra már "tövig rágtam a körmöm" az izgalomtól, aggodalomtól. Mint egy első bálos lányka, aki nem tudja hogy miről is van szó.
Egyszónak is száz a vége, hála az égnek itt vannak, megérkeztek, és minden rendben van a mamával is, és a babákkal is. Öten vannak, két pasi, és három cunás. :) Imádnivalóak már most ! Nagyon egyformára sikerültek, gyönyörű súlyal születtek (a legkisebb 21, a legnagyobb 26 dkg-os, minden alkatrészük hibátlan. Szóval maximálisan elégedett vagyok a kis csapatommal. Tina nagyon gyorsan magáhoztért az altatásból, és azonnal gondozásába vette a kicsiket.