Westie & Scottie: március 2009

2009. március 29., vasárnap

Békéscsaba CAC

foto: Muha Attila

Ebben a nyálas pocsék időben sem tántorodtunk meg, és mentünk a világ végére, mert kiállítás van ! Már megint hajnali kelés, pakolás, agyhalál...... stb. Indulás Békéscsabára.

Kamilla volt benevezve, mert neki kellenek a CAC címek a Championátushoz. Nagyon kis lelekes, szorgos volt az idei első kiállításán. Hozta a formáját.

Túrót vittem magammal, hogy lásson ilyen csodát is, mint a kiállítás. Még fiatal korára való tekintettel nem neveztem, de hamarosan beállhat Ő is a ringbe. Mivel ma csak CAC-ot nyertünk, hamar haza is értünk. Talán még jobb is így, mert mikor végetért a westie bírálat az eső is elkezdett szemerkélni. Szóval megúsztuk az esőt, a felfázást, és még délután idő is maradt egy kis szunyókálásra.

2009. március 26., csütörtök

A Kalóz Videó

Megérkezett az első levél Kalóztól és gazdájától Gábortól. Most a levelet nem másolom ide, csak a mellékelt videót. Mit mondjak végig mosolyogtam, de a közepétől bőgtem mint egy ovodás. Azóta már Sanyi is és Balázs is végignézték. Hiába vagyok kint a konyhában, vagy hiába állok a monitor elött és igyekszem magam felkészíten........ Nem megy. Meghallom a Beatles-t azonnal elfog a bőgés....................

Ez nem egy elkeseredett sírás, inkább az öröm könnyei. Azt hiszem, hisszük, hogy ez egy jó döntés volt, igazi társat, egy saját apukát kapott Kalóz.

Ime az első Kalózvideó:

http://www.youtube.com/watch?v=vdfndYEbUL0&eurl=http%3A%2F%2Fatom.blog.hu%2F&feature=player_embedded

2009. március 20., péntek

Szerelem tetőzik

Most tombol igazán csak a tüzelés ! Már majd mindenki tüzel, még az öreg ivartalanított szuka is betüzel (na ez már csak az én téveszmém)
Igazából nem bánom, hogy egyszerre letudjuk az egészet, de ilyenkor a fiúcskákkal nem igazán lehet bírni. Igaz rengeteget spórolunk a kaján :(( mert egyik pasi sem akar enni, annyira szerelmesek.

Kifútó egyik oldalán a lányok (részlet)

Másik oldalon a cikázók, portyázók, reménykedők, nem evők, agyamentek, hős szerelmesek csapata:

Próbálkozás a kapunál, mert hiszen itt szoktunk közlekedni.

Még két napig nem eszem egy falatot sem, akkor biztosan átférek a résen.

Megnézem....... itt vannak e még a nők.

Itt van, és már a mancsom befér a kerítés alatt.

Csak öt percre szeretnék bemenni.........

Most nem figyel senki, jelölök egyett !

2009. március 16., hétfő

Idén mégis vége a télnek

Úgy tűnik, mégis vége a télnek. Igaz még a széllel küszködün, de akkor is már végre süt a napocsak. Mindenki megkezdte kerti teendőét.

Volt aki(k):

Puposkodott a többi pasival, mert hát mégis csak tombol a tüzelési időszak.

Lekáderezte a barátnő frizuráját, mert az is nagyon megnött a hidegben.

Felmérte a fagy okozta károkat.

Számba vette a tüzelő lányokat, mert senki sem hiányozhat a háremből.

Megkergette a másikat, mert épp az Ő nőjére nézett,

................vagy elvette a játékát.

S voltak sokan, akik csak egyszerűen napfürdőztek.

Nézelődtek.

Pletykálkodtak.

Elkószáltak.

S volt olyan is, aki a nap végére úgy elfáradt a sok teendőben,

hogy már menni sem tudott.

2009. március 12., csütörtök

Első napos nap

2009. március 5., csütörtök

El Toro

Emlékeztek Túróra ? Centi fiacskája. Már már bizony 8 hónapos. Tavaly szeptemberben írtam a kisördögről. Kicsinek még kicsi, a fejelágya sem nőtt még be, de már alakul. Már mutatja, hogy reménykedhetem egyszer kutya lesz belőle.

Egyenlőr még a szeme sem áll jól

2009. március 4., szerda

A szeleburdi ifjúság

Rockefeler 8 hónapos

Túró 8 hónapos

Junior 15 hónapos

Iván 14 hónapos

Kölyöksors

Nem igazán emlékszem a helyre, ahol születtem. Szűk volt, és sötét, az emberek sohasem játszottak velünk. Emlékszem Anyura és az ő puha bundájára, ő sajnos gyakran beteg volt és sovány. Alig tudott tejet adni nekem, a bátyáimnak és a húgaimnak. Emlékszem közülük sokan meghaltak, még mindig nagyon hiányoznak nekem. Emlékszem viszont a napra amikor elválasztottak Anyutól. Olyan szomorú voltam, és féltem is, a tejfogaim épp csak kinőttek és nagyon is Anyuval kellett volna maradnom még, de ő beteg volt és az Emberek állandóan azt mondogatták, hogy pénzre van szükségük és elegük volt a rendetlenségből, amit a húgaimmal csináltunk.

Betettek minket egy ketrecbe és egy idegen helyre vittek. Csak kettőnket. Összebújtunk és nagyon féltünk, és még mindig egyetlen kéz sem jött hozzánk cirógatni, vagy babusgatni. Csak az a sok fény, hang és szagok !

Egy üzletben vagyunk ahol rengeteg különböző állat van ! Néha vijjogva csiripel, van amelyik nyávog, megint mások kukucskálnak csak. A húgommal együtt egy kis kalitkába vagyunk zsúfolva és más kölykök hangját is hallom körülöttünk. Látom az embereket amint bámulnak rám, szeretem a "kis embereket", a gyerekeket. Olyan édesek és mókásak, mintha játszani akarnának velem ! Egész nap a kalitkában maradunk, néha gonosz emberek megütik az üveget, hogy megijesszenek bennünket, néha kivesznek minket, hogy megmutassanak az embereknek. Néhányan gyengédek, néhányuk viszont bánt minket, viszont mind azt mondja:

- Á milyen aranyosak ! Szeretnék egy ilyet !

De végül egyikünket sem vitt haza senki.

A nővérem tegnap este múlt ki, amikor az üzlet sötét volt. Rátettem a fejemet a puha szőrére és éreztem amint az élet elszállt csöppnyi testéből. Hallottam amint azt mondták, nagyon beteg volt, és azt hogy akciós áron leszek eladva, csakhogy hamar eltűnjek a boltból. Azt hiszem az én gyönge nyüszítésem volt az egyetlen ami gyászolta őt, amint reggel kivették Húgom testét a ketrecünkből és a szemetesbe dobták.

Ma egy család jött és magukkal vittek ! Micsoda boldog nap ez nekem ! Igazán kedves család, ők igen-igen akartak engem ! Vettek nekem egy tálat és eledelt és a kislány olyan gyöngéden tartott a karjaiban. Annyira szeretem őt ! Az anyukája és az Apukája azt mondta milyen édes és jó kiskutya vagyok ! Úgy hívnak Angyal.

Szeretem nyalogatni a gazdiaimat. A család olyan jó gondomat viseli, szeretnek, gyöngédek és édesek velem. Szelíden tanítanak a jó és a rossz dolgokra, enni adnak és rengeteg szeretetet kapok. Az egyetlen amit szeretnék, hogy örömöt leljenek bennem. Imádom a kislányt és ha szaladgálunk, vagy játszom vele azt nagyon élvezem.

Ma az állatorvosnál voltunk. Ez egy szörnyű hely volt és nagyon meg voltam ijedve. Kaptam néhány szurit, de a legjobb barátom - a kislány - olyan óvatosan tartott és azt mondta minden rendben lesz, hogy megnyugodtam. A doki szomorú dolgokat mondhatott a szeretett családomnak, mert rém lehangoltak lettek. Olyasmit mondtak, mint súlyos csípő-elmozdulás és mondtak valamit még a szívemről is ... Hallottam amint a doktor a felelőtlen kutyaszaporítókról beszélt, és hogy a szüleim nem lettek kivizsgálva. Nem tudom, ezek mit jelenthetnek, csak azt hogy nagyon rosszul esik ilyen gondterheltnek látni a családomat. De ők még mindig szeretnek engem és én is nagyon szeretem őket !

Ma vagyok hat hónapos. Míg a többi hasonló korú kiskutya jól megtermett és pajkos, nekem szörnyen fáj ha csak megmozdulok is. A fájdalom soha nem csillapodik. Akkor is fáj amikor futok, vagy a hőn szeretett kislánnyal játszom, sőt a lélegzetvétel is fájdalmasnak találom. Megteszem a tőlem telhető legjobbat, hogy az az erős kölyök legyek amilyennek tudom, elvárnak de ez oly nehéz. Majd a szívem szakad meg a szomorú kislány láttán és hallani az Anyut és Aput beszélni arról, hogy lehet, hogy elérkezett az idő. Számos alkalommal jártam már az állatorvosnál, és a leletek soha sem jók. Mindig csak Veleszületett Rendellenességekről beszélnek. Én csak a meleg napfényben szeretnék végre, futkározni és játszani, és odabújni hozzájuk. A múlt este volt a legrosszabb, a Fájdalom mostanra már állandó kísérőm, már az is fáj, ha felkelek és inni megyek. Próbálok felállni, de csak nyüszítek a fájdalomtól. Végül betesznek az autóba. Mindenki szomorú és én nem tudom miért. Rosszul viselkedtem talán ? Próbálok jó lenni és kedves. Mit csináltam rosszul ? Ó bárcsak ez a fájdalom múlna már ! Bárcsak felszáríthatnám a könnyeit ennek a kislánynak. Próbálom kinyújtani az orromat és megnyalni a kezét, de ismét csak nyüszíteni tudok a fájdalomtól. Az állatorvos asztala furcsán hideg, ismét nagyon meg vagyok ijedve. Mindegyik ember ölel, szeret engem, a könnyeik a puha bundámra potyognak. Érzem a szeretetüket és ugyanakkor a szomorúságukat is. Végre sikerül finoman megnyalogatni a kezeiket. Még a doktor sem tűnik olyan gondterheltnek ma, gyöngéd és érzek valami enyhülést a fájdalmamban is. A kislány óvatosan tart és én hálás vagyok neki mindazért a szeretetért, amit nekem ad. Most egy kis csípést érzek az első mancsomban. A fájdalom múlik és béke telepszik rám. Most már meg is tudom finoman nyalogatni a kezét. Álomszerű a látvány, ami elém tárul: Anyu, bátyáim és húgaim egy távoli zöld mezőn vannak a Szivárvány Hídnál. Azt mondják, ott nem létezik a fájdalom, csak béke és boldogság.

Búcsút intek a családnak az egyetlen módon, ahogy tudok : kis farok csóválással és az orrommal megérintem őket. Végig azt reméltem, hogy hosszú-hosszú éveket töltök el velük, de nem
lehetett.

- Látják mondta az orvos, "az állatkereskedésben kapható kölykök NEM felelősségteljes tenyésztőtől származnak". Már nem fáj semmi, és jól tudom sok év fog eltelni, míg ismét találkozhatom a szeretteimmel. Bárcsak másképp alakultak volna a dolgok ...

(Az eredeti J. Ellis munkája, mely szabadon terjeszthető abban a reményben, hogy segít megállítani a "kutyaszaporítók" lelkiismeretlen munkáját és azokét, akik a pénzért tenyésztenek, nem pedig a fajta nemesebbé tételéért) Fordította: Vukovics Péter