Végre a technika visszatért az életembe. Szombaton ismét marhanagy vihar tombolt (azt hiszem most nem csak nálunk). Ismét elvitte volna a kifutó tetejét, ha meg lett volna csinálva. Most csak a maradék tetőszerkezetbe tudott kapaszkodni, és "csak" azt vitte magával. Szörnyű volt egyedül végigcsinálni ezt a tombolást. Mint egy eszement rohangásztam a két épület között. Már amikor tudtam......... Voltak pillanatok, amikor láttam, hogy ha akkor kikmegyek, még engem is felkap a szél, és akkor aztán lesz: Repülj Mary Poppyns ! Természetesen ilyenkor se tévé, se internet, se áram, se semmi nincs nálunk. A netet gyorsan helyreállították, viszont levelezésem hétfőig egyáltalán nem volt. Mindegy kibírom. Viszont a nagyobbik gond, ami igaz, hogy már az utóbbi időben nagyon nehezen működött: a telefonom. Igen tudom, hogy már nagyon haldoklott, már nem mindíg csengett ki, az üzeneteket sem kaptam meg mindíg. Legtöbbször elérhetetlen voltam, de akkor is még élt egy kicsit. Élt szombatig, mikor is a nagy rohangászásban kiesett a zsebemből, én meg rátapostam. Megöltem..... Eltapostam mint egy csikket. A nyakára léptem. Szóval teljesen és visszavonhatalanul meghalt !
Nincs mese, el kellet végre indulnom egy új készüléket beszerezni. Megtettem, és most itt virít mellettem egy új, és használható telcsi. Szóval lehet telefonálni bőszen. Most már csak egy nagy gondom van. Nem volt biztonsági mentésem, a számokat nem kártyán tartottam, és most az elmúlt egy év számtengere is elveszett. Szóval kérek mindenkit, aki az elmúlt egy évben lépett velem kapcsolatba, és olvasója blogomnak, hogy hívjon fel, mert én lehet, hogy nem tudom a telefonszámát.
