Westie & Scottie: május 2009

2009. május 31., vasárnap

Szenvedésünk hatátalan

Nagyon áldom az eszem, hogy reggel kimentünk kicsit sétálni a kertbe. Délutánra nem hogy jobb lenne az idő, de most még szakad is az eső. Kicsik kb fél óra alatt kipihenték a reggeli sétát, és szinte megállás nélkül gyalázzák egymás lelkét. Ezt az egészet Csülök is megkoronázza, mert szeretne beszálni a buliba és nem érti, hogy miért mondom neki, hogy:

- Csücsi te nem ebbe a súlycsoportba tartozol !

Talán ma jobb lesz ?

Ma talán kicsit szárazabb, naposabb, szélcsendesebb, és főként melegebb idő várható, mint azelmúlt napokban. Kicsik már kezdenek tombolni, mert hiányzik nekik a kert. Szóval nem kockáztatok semmit már korán reggel (amíg az időjárás megfelelő) elvittem őket egy "nagy körre" a kertben, hogy elfáradjanak, mert már igazán nem bírunk velük. Jelenleg a nagy kör még csak a fél házat jelenti és kb. 10-15 percig tart. Tudom ez még komolytalan, de nekik már ez is elég ahoz, hogy most itt aludjanak a szobában.

Amúgy is nagy események történtek. A kispasinak felált már mindkét füle, és végre meghallotta, hogy ha nem hajlandó talpra állni, és menni, akkor szándékomban áll, hátrakötni a sarkait. Hmmm. Ez elég hatásos fenyegetésnek bizonyult, mert ma már szalad mint a nyúl. :))) Csak győzzem elkapni.

A lányok

Az én lányom

Ez is az én lányom. Igen, a szemei sem állnak jól.

Ő is az !

A kispöcsös a szép álló füleivel.

Nagyon komoly vagyok !

A másik cunás

Kiskertész, avagy a növekedés szabályozás

A hármak bandája

Tudok szaladni is !

Másfél fül az én kutyám :)

Ugye nem látsz engem ?

Ez sem kell ide !

2009. május 30., szombat

Hol van itt a nyár ?

Ma olyan hideg van, hogy a fenekünk is befagy. Mivel ma el kellett mennem itthonról, még kabátot is vettem. Jaj. Utálom a hideget főleg ilyenkor. Barátaink még be is gyújtottak egy kicsit. Ez szörnyű. Délután szerettem volna kicsit molyolni a kertben, de két cserép eper elültetése után feladtam, mert már a fülemim is fájtak a hidegben. Én ezt kérem szépen nem akarom.

Pesten voltunk tenyészszemlén, és ott találkoztam (nem skótos) kutyás ismerőseimmel. Ők is elismeréssel nyilatkoztak a cikkről. Háááááát igen, tényleg a szakma kedvence a skót terrier.

TKOK CAC

Ismét kiállítást rendeztek a Strázsa KK területén. A bírálatokat: Sanja Momcilovic Bognic (SRB) végezte. Ez úton gratulálunk az elért eredményhez Ozzynak és gazdáinak !

Ozzy Osbourne du Moulin de McMonique - K1,CAC, HFGY

Sajnos képet megint nem kaptam, pedig István a gazdi megígérte ! Fekete pontot neki !

2009. május 28., csütörtök

Megjelent

Nagyon nagy izgalommal vártam az "a Kutya" megjelenését. S végre itt van, végre kapható ! Ajánlom mindenkinek, aki a Skót Terrier fajta után érdeklődik.

2009. május 24., vasárnap

Kicsi vagyok én .............

...... de már nagyon nőnek ! Sőt most már kezdenek rosszalkodni is. Szerdán már elmúltak négy hetesek.

Kölyöksors

Nem igazán emlékszem a helyre, ahol születtem. Szűk volt, és sötét, az emberek sohasem játszottak velünk. Emlékszem Anyura és az ő puha bundájára, ő sajnos gyakran beteg volt és sovány. Alig tudott tejet adni nekem, a bátyáimnak és a húgaimnak. Emlékszem közülük sokan meghaltak, még mindig nagyon hiányoznak nekem. Emlékszem viszont a napra amikor elválasztottak Anyutól. Olyan szomorú voltam, és féltem is, a tejfogaim épp csak kinőttek és nagyon is Anyuval kellett volna maradnom még, de ő beteg volt és az Emberek állandóan azt mondogatták, hogy pénzre van szükségük és elegük volt a rendetlenségből, amit a húgaimmal csináltunk.

Betettek minket egy ketrecbe és egy idegen helyre vittek. Csak kettőnket. Összebújtunk és nagyon féltünk, és még mindig egyetlen kéz sem jött hozzánk cirógatni, vagy babusgatni. Csak az a sok fény, hang és szagok !

Egy üzletben vagyunk ahol rengeteg különböző állat van ! Néha vijjogva csiripel, van amelyik nyávog, megint mások kukucskálnak csak. A húgommal együtt egy kis kalitkába vagyunk zsúfolva és más kölykök hangját is hallom körülöttünk. Látom az embereket amint bámulnak rám, szeretem a "kis embereket", a gyerekeket. Olyan édesek és mókásak, mintha játszani akarnának velem ! Egész nap a kalitkában maradunk, néha gonosz emberek megütik az üveget, hogy megijesszenek bennünket, néha kivesznek minket, hogy megmutassanak az embereknek. Néhányan gyengédek, néhányuk viszont bánt minket, viszont mind azt mondja:

- Á milyen aranyosak ! Szeretnék egy ilyet !

De végül egyikünket sem vitt haza senki.

A nővérem tegnap este múlt ki, amikor az üzlet sötét volt. Rátettem a fejemet a puha szőrére és éreztem amint az élet elszállt csöppnyi testéből. Hallottam amint azt mondták, nagyon beteg volt, és azt hogy akciós áron leszek eladva, csakhogy hamar eltűnjek a boltból. Azt hiszem az én gyönge nyüszítésem volt az egyetlen ami gyászolta őt, amint reggel kivették Húgom testét a ketrecünkből és a szemetesbe dobták.

Ma egy család jött és magukkal vittek ! Micsoda boldog nap ez nekem ! Igazán kedves család, ők igen-igen akartak engem ! Vettek nekem egy tálat és eledelt és a kislány olyan gyöngéden tartott a karjaiban. Annyira szeretem őt ! Az anyukája és az Apukája azt mondta milyen édes és jó kiskutya vagyok ! Úgy hívnak Angyal.

Szeretem nyalogatni a gazdiaimat. A család olyan jó gondomat viseli, szeretnek, gyöngédek és édesek velem. Szelíden tanítanak a jó és a rossz dolgokra, enni adnak és rengeteg szeretetet kapok. Az egyetlen amit szeretnék, hogy örömöt leljenek bennem. Imádom a kislányt és ha szaladgálunk, vagy játszom vele azt nagyon élvezem.

Ma az állatorvosnál voltunk. Ez egy szörnyű hely volt és nagyon meg voltam ijedve. Kaptam néhány szurit, de a legjobb barátom - a kislány - olyan óvatosan tartott és azt mondta minden rendben lesz, hogy megnyugodtam. A doki szomorú dolgokat mondhatott a szeretett családomnak, mert rém lehangoltak lettek. Olyasmit mondtak, mint súlyos csípő-elmozdulás és mondtak valamit még a szívemről is ... Hallottam amint a doktor a felelőtlen kutyaszaporítókról beszélt, és hogy a szüleim nem lettek kivizsgálva. Nem tudom, ezek mit jelenthetnek, csak azt hogy nagyon rosszul esik ilyen gondterheltnek látni a családomat. De ők még mindig szeretnek engem és én is nagyon szeretem őket !

Ma vagyok hat hónapos. Míg a többi hasonló korú kiskutya jól megtermett és pajkos, nekem szörnyen fáj ha csak megmozdulok is. A fájdalom soha nem csillapodik. Akkor is fáj amikor futok, vagy a hőn szeretett kislánnyal játszom, sőt a lélegzetvétel is fájdalmasnak találom. Megteszem a tőlem telhető legjobbat, hogy az az erős kölyök legyek amilyennek tudom, elvárnak de ez oly nehéz. Majd a szívem szakad meg a szomorú kislány láttán és hallani az Anyut és Aput beszélni arról, hogy lehet, hogy elérkezett az idő. Számos alkalommal jártam már az állatorvosnál, és a leletek soha sem jók. Mindig csak Veleszületett Rendellenességekről beszélnek. Én csak a meleg napfényben szeretnék végre, futkározni és játszani, és odabújni hozzájuk. A múlt este volt a legrosszabb, a Fájdalom mostanra már állandó kísérőm, már az is fáj, ha felkelek és inni megyek. Próbálok felállni, de csak nyüszítek a fájdalomtól. Végül betesznek az autóba. Mindenki szomorú és én nem tudom miért. Rosszul viselkedtem talán ? Próbálok jó lenni és kedves. Mit csináltam rosszul ? Ó bárcsak ez a fájdalom múlna már ! Bárcsak felszáríthatnám a könnyeit ennek a kislánynak. Próbálom kinyújtani az orromat és megnyalni a kezét, de ismét csak nyüszíteni tudok a fájdalomtól. Az állatorvos asztala furcsán hideg, ismét nagyon meg vagyok ijedve. Mindegyik ember ölel, szeret engem, a könnyeik a puha bundámra potyognak. Érzem a szeretetüket és ugyanakkor a szomorúságukat is. Végre sikerül finoman megnyalogatni a kezeiket. Még a doktor sem tűnik olyan gondterheltnek ma, gyöngéd és érzek valami enyhülést a fájdalmamban is. A kislány óvatosan tart és én hálás vagyok neki mindazért a szeretetért, amit nekem ad. Most egy kis csípést érzek az első mancsomban. A fájdalom múlik és béke telepszik rám. Most már meg is tudom finoman nyalogatni a kezét. Álomszerű a látvány, ami elém tárul: Anyu, bátyáim és húgaim egy távoli zöld mezőn vannak a Szivárvány Hídnál. Azt mondják, ott nem létezik a fájdalom, csak béke és boldogság.

Búcsút intek a családnak az egyetlen módon, ahogy tudok : kis farok csóválással és az orrommal megérintem őket. Végig azt reméltem, hogy hosszú-hosszú éveket töltök el velük, de nem
lehetett.

- Látják mondta az orvos, "az állatkereskedésben kapható kölykök NEM felelősségteljes tenyésztőtől származnak". Már nem fáj semmi, és jól tudom sok év fog eltelni, míg ismét találkozhatom a szeretteimmel. Bárcsak másképp alakultak volna a dolgok ...

(Az eredeti J. Ellis munkája, mely szabadon terjeszthető abban a reményben, hogy segít megállítani a "kutyaszaporítók" lelkiismeretlen munkáját és azokét, akik a pénzért tenyésztenek, nem pedig a fajta nemesebbé tételéért) Fordította: Vukovics Péter

2009. május 31., vasárnap

Szenvedésünk hatátalan

Talán ma jobb lesz ?

2009. május 30., szombat

Hol van itt a nyár ?

TKOK CAC

2009. május 28., csütörtök

Megjelent

2009. május 24., vasárnap

Kicsi vagyok én .............

Facebook jelvény

Blogarchívum

Magamról

Kölyöksors

Saját bloglista

Linkek