Végre megérkeztünk, újra itthon. Na persze nem kezdődik a pihenés, mert potolni kell az itthon elmaradt házi és kutyás munkákat.
Patentomnak megígértem, hogy ha hazatérek, akkor vége a sanyarú korszaknak, hozok neki egy kis cimborát, akivel igazi westieset tud majd játszani. Sajnos Patentnak mióta elköltözött a testvére nem volt kivel játszon, mert a skót babák idősebbek nála, erősebbek nála, és egyébként is a finom westie léleknek nem valók a haramiák. Szóval éjszaka megérkeztünk, azonnal bemutattuk egymásnak a két westie gyereket, és azóta folyamatosan megy a buli. Időnként már azt hiszem, hogy ezek soha nem fognak elfáradni. Mindegy nagyon nagy az öröm és a boldogság. :))
Sárgáim meg csak bután néznek ki a fejükből, mert nem értik a kialakult helyzetet. Mi az, hogy egálban vagyunk ? Mi az, hogy ezek megvédik egymást ?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése