Haramiák és a Hazudós

Ezek a képek kicsit korábban készültek, de sajnos az nap nem töltöttem le a gépet, és nem tudom a pontos dátumot. Az a lényeg, hogy ez az a nap, amikor a haramia csapatot először kivittem a kertbe. Nagyon élvezték, és a malac is nagyon tetszett nekik. Ők ketten olyanok, hogy négy hetesen rázzák a babás rácsát, hogy ők már pedig kijönnek, őket nem érdekli, hogy a többiek ott kolbászolnak a dolgozóban, ők mindent meg akarnak nézni, és mindenről tudni akarnak. S valóban, nem félnek sem Istentől, sem kutyától. Pofátlanul belemásznak a nagyok táljába, megnéznek, megrágnak mindent. Megrángatják a nagyok szoknyáját, szakállát, luggatják a nadrágom, és zoknim. Huzatják magukat a felmosópacsmaggal. Szóval izzig vérig haramiák.

S hogy Elzát miért hívjuk hazudósnak ? Mert az ! Mert szemrebbenés nélkül visítja bele a nagyvilágba, hogy Őt itt éheztetik, hogy Ő még ma egy falatot sem evett. De már azon is elgondolkoztunk, hogy lehet, hogy nem is hazudós, csak szenilis, és nem emlékszik rá, hogy Ő már kapott enni. Az biztos, hogy a Greenwitci időt is hozzá lehet igazítani: mindíg ebédidő van :)

Ja és már neki is megvanak a gúnynevei, amikre már hallgat: Hazudós, Sáros ujjú patás, és a kedvencem, Abálka drága.

Happy Halloween

Keszthely- Festetics Kastély

Ezen a héten kicsit meglógtunk a világ, illetve a saját életünk elől. Hévizen áztunk, és kényeztettük magunkat. Mindenféle wellness program, masszás, és terápia után a hét utolsó napját kirándulással töltöttük. Átmentünk Keszthelyre és egy hatalmasat sétáltunk a Festetics kastélyban, annak parkjában, és még két további a kastélyhoz tartozó kiállítást néztünk meg. Ismét sikerült rádöbbeni, hogy milyen gyögyörű országban élünk, és soha nem szánunk rá időt, hogy megnézzük. El is határoztam, hogy tavasszal mint egy túrista elmegyek pestre, és fényképezőgéppel felszerelkezve megnézem a szülővárosom nevezetességeit, és egy két kiállítást.