Westie & Scottie

2011. június 4., szombat

A pillanat ihlette

Az alábbi képek is az előző bejegyzésben említett Ráckevei Kutyaszépségversenyen készültek, de úgy gondolom, hogy egy külön fejezetet érdemelnek.

Történt ugyanis, hogy odajött hozzánk három rendkívüli hölgy, hogy a westie a kedvencük, és nagyon szeretnék megsimogatni. Természetesen ennek semmi akadálya nem volt, viszont én is egy kéréssel álltam elő, mivel megjelenésüktől leesett az állam. Ha lehet, akkor fogják pórázra kutyáimat, mert szeretnék készíteni róluk egy-két képet. Ez úton is szeretném megköszönni az ismeretlen hölgyeknek, hogy belementek ebbe a rögtönzött fényképezésben ! Ha találnak a képek között olyat, ami tetszik, akkor kérem írjanak egy e-mailt ( monika.toth@scottish.hu ) címre, és azonnal küldöm egy nagyobb formátumban.

Ime az eredmény:

János Vitéz Napok

János Vitéz napokat tartanak itt Ráckevén. Ez a rendezvény sorozat magában foglalja már második éve, a "Ráckeve Szépe" kutya szépségversenyt. Ide leginkább a helyi és környébeli kutyusokat nevezik, de volt aki pestről érkezett. Több kategóriában lehetett nevezni a kutyusokat, de a gyerekekre is külön gondoltak, mert számukra külön kvíz kérdéseket tettek fel a szervezők. Na és rólunk felnőttekről sem feletkeztek el, mert tombolával kedveskedtek nekünk. Mi nem neveztünk, de úgy gondoltuk, hogy érdemes lesz kimenni kicsit szájtátizni, kutyásokkal beszélgetni, illetve a kutya gyerekeinknek egy remek szocializációs program.

Nagyon nagyon jól éreztük magunkat, hatalamasakat beszélgettünk újdonsült kutyás ismerőseinkel. Barátaink közül hívtunk párat, de sajnos senki nem ért oda a rendezvényre. Na nembaj, majd jövőre.

Döbbenetes volt számomra (régi kiállítási ember), hogy egy ilyen apró rendezvény nevezési létszáma, igen csak karcolja, egy-két magyar kiállítás nevezési létszámát. Nagy nagy hajrá, és gratula a rendezőknek. Mi biztosan jövőre is kimegyünk, ha lesz rá lehetőségünk.

2011. június 3., péntek

Itt a kánikula

avagy minek nekem kertitó. Tényleg minek, amikor csak arra jó, hogy idiótáim ne rendeltetésszerűen használják. Természetesen ezt is csak olyankor, amikor másnap megyünk valahová, és tisztának rendesnek kellene lenni.

Egy külön élmény iszapot mosni a kutyákból.

2011. május 22., vasárnap

Szeged CAC

Ismét útrakeltünk, mert megint gyűjteni kell a kiállítási címeket. Szeged melett Deszken rendezték meg a CAC kiállítást. Jó volt a szervezés, a védettséget nyújtó fák hiányát leszámítva nagyon kultúrált helyszínen volt a rendezvény. Nagyon gyorsan bejutottunk, teljesen flottul mentek a dolgok. Ahogy már említettem nagyon kevés fa volt, viszont igazi nyári napsütés, rekkenő hőség, teljes szélcsendel.

Én egy picinykét túlvállaltam magam. Négy kutyát neveztem, de Sanyit nem vittem magammal. Ráadásul a két kezdőm is bekavart a számításaimba. Igaz utazó dobozban most előszőr közlekedő, de már szinte önálló jogosítvánnyal rendelkező babáim úgy összehányták magukat az odavezető úton, hogy kapásból fürdéssel kezdtük a kiállítást. Remek :(( Még jó, hogy az embernek vannak barátai, akik azonnal segítenek. Ez úton is nagy nagy köszönet Aninak és Tündének. Gyerekek jövök nektek egy mosással :)) S természetesen Norbiról sem feletkeztem el. Ő maximális férfikezet nyújtott a ki és be cuccolásban, valamint a sátorbontásban. Lackó, aki rengeteg kitűnő képet készített nekem a nevzett kutyákról.

Két skótot, és két westiet neveztem.

Lulu, aki itthoni magabiztosságát elfelejtve, előadta a szűzlányt, és igen erősen megszeppenve mutatta csak magát. Gondolom, a reggeli kis pocakprobléma, is közrejátszott nála. Na nem szépítem max. csak félárbózon tartotta a farkincáját. Megszerezte az első HPJ címét, és ezzel elindítottuk a hjch-t.

Aztán Pepe következett, mivel betöltötte a 15 hónapot, igy elindította a HCH-t. Neki már teljes rutinja van a kiállítási ringben, ráadásul imád kiállítani. Tudja mikor dolgozzon, és maqximálisan kitudja használni a pihenőidőket is. Most viszont őt egy darabig lerakom, hogy legyen ideje fejlődni, érni. Belépett a kamaszkorba, teljesen szétesett. Viszont most kezdődik nála egy látványos fejlődés. Napról napra érik, és változik.

Kiskukackámat Tosit is elvittem. Itthon nem bír magával. Gondoltam tomboljon egyett. Hozta a formáját, hisz neki már földig ér a lába. Végig sprintelte a ringet, s szerintem ha rajta múlott volna, akkor a kiállítási területet is ötszőr felszántja.

Szerelmem Rosco is elindította a magyar championt. Őt viszont nagyon megviselte a napon való ácsorgás. Amikor mozogni kell a ringben, akkor nem volt baj, de amikor állni kell azt most nagyon nem szerettük.

Bírált: Szabó Sándor

Ch Lynnsto Stand and Deliver "Ross" - CAC

Something Special Superbia "Tosiu" - Nagyon Igéretes

Taboo du Moulin de McMonique - Hungária Prima Junior

Happy Birthday du Moulin de McMonique - CAC

2011. május 10., kedd

Toshiu

2011. május 9., hétfő

Tosi2

2011. május 4., szerda

Adriatic Cup 2011

Hétvégén Montenegróban jártunk, mert három napon keresztül hat kiállítást rendeztek a szomszédos országokkal közösen. Nagyon nagy bulinak igérkezett ez a hétvége, kihagyhatatlan lehetőséggel, mert a nevezési felhívás szerint a győztes kutyák azonnal megszerezhetik a rendező négy ország championátusát. Gondoltam miért hagynék ki egy ilyen megmérettetést, és be is igazolódtak reményeim.

Montenegró egy nagyon fejlődő csodás tengerparti ország. Szemmel látható az anyagi fejődés az országon. Nagyon igényes részeleket lehet felfedezni az utcákon, tereken, házakon. Minden épül, szépül és fejlődik. Igaz a közizlés még nem az igazi :)

A kiállítást is egy igényesnek mondható helyen rendezték meg. Sajnos az időjárás keresztül húzta mind a rendezők, mind a kiállítók számítását. Másfél napon keresztül folyamatosan szakadt az eső. De időnként olyan intenzitással, hogy még a bugyinkból is folyt a víz. Mivel interneten előre már megnéztem a meteorologiai előrejelzéseket, azért ez az esőzés nem ért váratlanul. Volt mit elővegyek a bőröndől. :)

Mindegy ennek ellenére a két nevezett kutyám nagyon ügyesen szerepelt, és teljesítette a feladatát. Összeségében, jól utaztunk, jó volt a szállásunk, és még nyertünk is.

Sajnos képeket nem tudtam készíteni, sem a konkurens kutyákról, sem a városról, mert tényleg pocsék volt az idő, és a délutáni kiállítások úgy elhúzodtak, hogy a szállásunk felé vezető úton mindíg sötét volt. Csak azért, hogy egy pettyet mentsem a mundér becsületét, a kompon csináltam pár borus búcsúképet. Ime:

Eredmények:

Lynnsto Stand and Deliver

30.04.2011. Bar CACIB: Exc.1, CAC, CACIB, BOB

Bar CAC: Exc1, CAC, BOB Montenegro Champion

01.05.2011. Makedonia CAC 1: Exc1, CAC, BOB, BOGIII

Makedonia CAC 2: Exc1, CAC, BOB, Macedon Champion

02.05.2011. Moldavia CAC: Exc1, CAC, BOB, Moldavia Champion

Bulgaria CAC: Exc1, CAC, BOB, Bulgaria Champion

Happy Birthday du Moulin de McMonique

30.04.2011. Bar CACIB: Exc.1, CAC, res.CACIB

Bar CAC: Exc1, CAC Montenegro Champion

01.05.2011. Makedonia CAC 1: Exc1, CAC

Makedonia CAC 2: Exc1, CAC Macedon Champion

02.05.2011. Moldavia CAC: Exc1, CAC Moldavia Champion

Bulgaria CAC: Exc1, CAC Bulgaria Champion

Kölyöksors

Nem igazán emlékszem a helyre, ahol születtem. Szűk volt, és sötét, az emberek sohasem játszottak velünk. Emlékszem Anyura és az ő puha bundájára, ő sajnos gyakran beteg volt és sovány. Alig tudott tejet adni nekem, a bátyáimnak és a húgaimnak. Emlékszem közülük sokan meghaltak, még mindig nagyon hiányoznak nekem. Emlékszem viszont a napra amikor elválasztottak Anyutól. Olyan szomorú voltam, és féltem is, a tejfogaim épp csak kinőttek és nagyon is Anyuval kellett volna maradnom még, de ő beteg volt és az Emberek állandóan azt mondogatták, hogy pénzre van szükségük és elegük volt a rendetlenségből, amit a húgaimmal csináltunk.

Betettek minket egy ketrecbe és egy idegen helyre vittek. Csak kettőnket. Összebújtunk és nagyon féltünk, és még mindig egyetlen kéz sem jött hozzánk cirógatni, vagy babusgatni. Csak az a sok fény, hang és szagok !

Egy üzletben vagyunk ahol rengeteg különböző állat van ! Néha vijjogva csiripel, van amelyik nyávog, megint mások kukucskálnak csak. A húgommal együtt egy kis kalitkába vagyunk zsúfolva és más kölykök hangját is hallom körülöttünk. Látom az embereket amint bámulnak rám, szeretem a "kis embereket", a gyerekeket. Olyan édesek és mókásak, mintha játszani akarnának velem ! Egész nap a kalitkában maradunk, néha gonosz emberek megütik az üveget, hogy megijesszenek bennünket, néha kivesznek minket, hogy megmutassanak az embereknek. Néhányan gyengédek, néhányuk viszont bánt minket, viszont mind azt mondja:

- Á milyen aranyosak ! Szeretnék egy ilyet !

De végül egyikünket sem vitt haza senki.

A nővérem tegnap este múlt ki, amikor az üzlet sötét volt. Rátettem a fejemet a puha szőrére és éreztem amint az élet elszállt csöppnyi testéből. Hallottam amint azt mondták, nagyon beteg volt, és azt hogy akciós áron leszek eladva, csakhogy hamar eltűnjek a boltból. Azt hiszem az én gyönge nyüszítésem volt az egyetlen ami gyászolta őt, amint reggel kivették Húgom testét a ketrecünkből és a szemetesbe dobták.

Ma egy család jött és magukkal vittek ! Micsoda boldog nap ez nekem ! Igazán kedves család, ők igen-igen akartak engem ! Vettek nekem egy tálat és eledelt és a kislány olyan gyöngéden tartott a karjaiban. Annyira szeretem őt ! Az anyukája és az Apukája azt mondta milyen édes és jó kiskutya vagyok ! Úgy hívnak Angyal.

Szeretem nyalogatni a gazdiaimat. A család olyan jó gondomat viseli, szeretnek, gyöngédek és édesek velem. Szelíden tanítanak a jó és a rossz dolgokra, enni adnak és rengeteg szeretetet kapok. Az egyetlen amit szeretnék, hogy örömöt leljenek bennem. Imádom a kislányt és ha szaladgálunk, vagy játszom vele azt nagyon élvezem.

Ma az állatorvosnál voltunk. Ez egy szörnyű hely volt és nagyon meg voltam ijedve. Kaptam néhány szurit, de a legjobb barátom - a kislány - olyan óvatosan tartott és azt mondta minden rendben lesz, hogy megnyugodtam. A doki szomorú dolgokat mondhatott a szeretett családomnak, mert rém lehangoltak lettek. Olyasmit mondtak, mint súlyos csípő-elmozdulás és mondtak valamit még a szívemről is ... Hallottam amint a doktor a felelőtlen kutyaszaporítókról beszélt, és hogy a szüleim nem lettek kivizsgálva. Nem tudom, ezek mit jelenthetnek, csak azt hogy nagyon rosszul esik ilyen gondterheltnek látni a családomat. De ők még mindig szeretnek engem és én is nagyon szeretem őket !

Ma vagyok hat hónapos. Míg a többi hasonló korú kiskutya jól megtermett és pajkos, nekem szörnyen fáj ha csak megmozdulok is. A fájdalom soha nem csillapodik. Akkor is fáj amikor futok, vagy a hőn szeretett kislánnyal játszom, sőt a lélegzetvétel is fájdalmasnak találom. Megteszem a tőlem telhető legjobbat, hogy az az erős kölyök legyek amilyennek tudom, elvárnak de ez oly nehéz. Majd a szívem szakad meg a szomorú kislány láttán és hallani az Anyut és Aput beszélni arról, hogy lehet, hogy elérkezett az idő. Számos alkalommal jártam már az állatorvosnál, és a leletek soha sem jók. Mindig csak Veleszületett Rendellenességekről beszélnek. Én csak a meleg napfényben szeretnék végre, futkározni és játszani, és odabújni hozzájuk. A múlt este volt a legrosszabb, a Fájdalom mostanra már állandó kísérőm, már az is fáj, ha felkelek és inni megyek. Próbálok felállni, de csak nyüszítek a fájdalomtól. Végül betesznek az autóba. Mindenki szomorú és én nem tudom miért. Rosszul viselkedtem talán ? Próbálok jó lenni és kedves. Mit csináltam rosszul ? Ó bárcsak ez a fájdalom múlna már ! Bárcsak felszáríthatnám a könnyeit ennek a kislánynak. Próbálom kinyújtani az orromat és megnyalni a kezét, de ismét csak nyüszíteni tudok a fájdalomtól. Az állatorvos asztala furcsán hideg, ismét nagyon meg vagyok ijedve. Mindegyik ember ölel, szeret engem, a könnyeik a puha bundámra potyognak. Érzem a szeretetüket és ugyanakkor a szomorúságukat is. Végre sikerül finoman megnyalogatni a kezeiket. Még a doktor sem tűnik olyan gondterheltnek ma, gyöngéd és érzek valami enyhülést a fájdalmamban is. A kislány óvatosan tart és én hálás vagyok neki mindazért a szeretetért, amit nekem ad. Most egy kis csípést érzek az első mancsomban. A fájdalom múlik és béke telepszik rám. Most már meg is tudom finoman nyalogatni a kezét. Álomszerű a látvány, ami elém tárul: Anyu, bátyáim és húgaim egy távoli zöld mezőn vannak a Szivárvány Hídnál. Azt mondják, ott nem létezik a fájdalom, csak béke és boldogság.

Búcsút intek a családnak az egyetlen módon, ahogy tudok : kis farok csóválással és az orrommal megérintem őket. Végig azt reméltem, hogy hosszú-hosszú éveket töltök el velük, de nem
lehetett.

- Látják mondta az orvos, "az állatkereskedésben kapható kölykök NEM felelősségteljes tenyésztőtől származnak". Már nem fáj semmi, és jól tudom sok év fog eltelni, míg ismét találkozhatom a szeretteimmel. Bárcsak másképp alakultak volna a dolgok ...

(Az eredeti J. Ellis munkája, mely szabadon terjeszthető abban a reményben, hogy segít megállítani a "kutyaszaporítók" lelkiismeretlen munkáját és azokét, akik a pénzért tenyésztenek, nem pedig a fajta nemesebbé tételéért) Fordította: Vukovics Péter