Mert megérdemlem

Szóval mostanság sűrübben kapok az orcámra a barátaimtól, mint általában. Igen, igen tudom, hogy megérdemlem a szidalmakat, de tényleg fejem búbjáig be vagyok havazva teendőkkel, és sem időm, sem energiám nincs blogolni. Természetesen volna miről írnom, mert a történés, és az esemény is rengeteg, de mentségemre legyen mondva, hogy a számítógépem, és az internet kapcsolatom nem az igazi, és a képfeltőltés ezáltal erősen akadozik. Na jó elég a mentegetőzésből, most elkezdem kitalálni, hogy hol is kezdjem az események dokumentálásának kezdetét.

Az hiszem mindenkit a gyerekek fejlődése érdekel a legjobban. A feketéimből sajnos egyet elvesztettem még a születésük másnapján. Sajnos ez elő fordul. De a többiek már nagyon rosszak, elevenek, és nagyon nagyon szépek. Érdemes volt megcsinálni mégegyszer ezt a párosítást. Ma egy hónaposak, kint vannak a fogak, verekszenek, már önnálóan fejest ugranak a mami etetőtáljába. Szóval minden adott volt ahhoz, hogy kiköltöztessem őket a nappaliban. Most mutatok néhány képet a gazfickókról:

Aki tudja, hogy hogyan kell élni :)

Ha nem adnak vacsorát, akkor kiszolgálom magam

Engedj oda engem is, Én is éhes vagyok !

 

Milyen miez ?

Én biztosan legyőzöm

Csak nem vacsiosztás van ? Szaladjunk !

 

Az örök éhezők vacsorája :)



Tessék ez meg a sértődött kismalac, mert Őt senki sem szereti, Ő még soha nem kapott enni, és külömbenis, miért csak a kutyák kapnak abból a jószagú hamikából.

Akkor most jöjjenek a sárgák, akik az alábbi képeken, még csak két-három naposak:

 

Na de itt, itt már két hetesek, kinyíltak a szemecskék, játszanak, morognak, szóval az imádnivaló kategóriába tartoznak.

Hamarosan folytatom, mert még van néhány csodás képem, de most már nincs több időm itt ücsörögni a gépelött.

Pááááá

Első nap

Nagyon nyugodt, csendes éjszakám volt. Babáim végigaludták az egészet. Ugyan én még nem láttam, de biztosan rendesen esznek, mert reggelre mindenki ki van gömbölyödve. Most aztán lehet ismét izgulni, hogy ne történjen semmi katasztrófa az első napokban, hetekben.

Iván & Tina kölykei megszülettek

Mivel már tudtam előre, hogy császáros szülésről beszélünk, ezért jóelörre felkészülhettem a gyerekek érkezésére. Természetesen az utolsó órák nem csak felkészüléssel teltek, de legalább sikerült magam jól felspanolni. Szóval mire megérkeztünk a dokibácsihoz, addigra már "tövig rágtam a körmöm" az izgalomtól, aggodalomtól. Mint egy első bálos lányka, aki nem tudja hogy miről is van szó.

Egyszónak is száz a vége, hála az égnek itt vannak, megérkeztek, és minden rendben van a mamával is, és a babákkal is. Öten vannak, két pasi, és három cunás. :) Imádnivalóak már most ! Nagyon egyformára sikerültek, gyönyörű súlyal születtek (a legkisebb 21, a legnagyobb 26 dkg-os, minden alkatrészük hibátlan. Szóval maximálisan elégedett vagyok a kis csapatommal. Tina nagyon gyorsan magáhoztért az altatásból, és azonnal gondozásába vette a kicsiket.

A gömb

Hosszú kihagyás után, végre babázni fogunk megint !  Ez egy megismételt párosítás Ivántól, és Tinától. Előző közös babáik nagyon jól sikerültek, ezért úgygondoltam, hogy érdemes ezt a bevált utat követni.

Már nagyon hiányzik a gyerekzsivaj az életemből. Sőt már jelentkeztek az elvonási tünetek is nálam. Ezen barátaim és családom is egyforámán nevet, mondván hogy baba kaka hiányom van.

Tinának nagyon gömbölyödik a pocakja, sőt inkább egy labdára hasonlít, mindsem kutyára. :))

A pocak.

Happy Halloween

Idén is eljött Elza kedvenc ünnepe. Igaz, hogy mindegyiket szereti, amiben különlehes falatokhoz lehet hozzájutni, de azért ez mégis más mint a többi. Szóval ma töklámpásokat faragtam, sok sok segítséggel. Mindenki részt akart venni ebben a tevékenységben. Hisz ez megint egy jó kis balhéra okotadó történet. Az első kettőnél hagytam, hogy a malac segítsen, de mind megette a tökök belsejét, és a kieső darabokat, mikor már a hasa megint a földet súrolta, akkor családunk, a malac eltávolítása melett döntött. Ebből megint hatalmas visítás kerekedett. Ettől a kutyák ismét felpörögtek, és harc lett a vége.

Kérek még !

Még, még, még !

Ez nagyon fincsi

Bírok még enni

A tökfej

Éhes kismalac aludni tért.

Ez is megérkezett.

Nagy örömömre végre kézhezkaptam az Aranykoszorús Mestertenyésztői oklevelemet, a vele járó plakettel együtt. Tenyészetünk hazánkban elsőként érte el ezt a címet is skót terrier fajtában. Nagyon nagy köszönet a gazdáknak, akik a kiállításokon bizonyították kutyáink kiválóságát, és összegyűjtöttek annyi győztes címet, hogy kennelünk megkapta ezt az eredményt. Továbbá köszönetet szeretnék mondani azoknak a külföldi skót terrier tenyésztő barátaimnak, akik rengeteg hasznos tapasztalatot, tippet, praktikát osztottak meg velem, hogy kutyáim minnél szebbek, egészségesebbek, eredményesebbek lehessenek.