Mint már előzőekben írtam, folyik a kőkemény szoktatás. Úgy ebeimnek, mint Elza bébinek. Igyekszem sokat összeengedni őket, hogy szokják egymás társaságát, és ne a prédát lássák a kutyák Elzában. Illetőleg, Elza ne essen kétségbe, ha egy kicsit megkergetik, és meg kell a sonkákat mozgatnia. :) Nyilván az a legjobb, ha közös élményeket szereznek, bandáznak, mert szerintem így hamarabb kialakul a barátság.
Első igazi közös kiruccanásuk a veteményes kert meglátogatása volt. Egyedül csak Sanyi nem lelkesedett a gondolattól, mert ugye ez az Ő zsebkendőnyi hobbikertje. :) Igaz sok ideje nincs az ápolgatására, de boldog, ha végre egy szem paradicsom beérik, és boldogan hozza a patiszonnak vásárolt tököt is (nálunk a tököt senki nem eszi, semmilyen formában). Mindegy boldogok vagyunk mi is, hogy milyen ügyes a mi kis kertészünk. Bocsánat a kitérőért. Szóval a csemeték felfedezték a "veteményt", és boldogan nassoltak, az ott fonnyadó termésből.
A lengagyobb sikert, a szederbokor aratta, amit mi szintén nem fogyasztunk, efektív folyamatosan fentrohadt a gyümölcs a bokron. Na mindegy, ez kiváló csemege a gyerekeknek. Természetesen nem a rothadó gyümölcsöt kapták, hanem e legszebb, és legérettebb szemeket. Mit mondhatnék kutya malac mind imádta. 
Szederrel álcázott "vérmalac"
Ha a kölyköknek tanulniuk kell, akkor Elzát sem hagyjuk ki a történetből. Csak a jutalom falat változik, kolbászka helyett, kukoricára váltunk. :)
1 megjegyzés:
Hát ez kész ez a malac!
Ez a test, ez az arc, ezek a csülkök! Beszarás!
... és hogy tanul állni!
:-))))
Azt hiszem tökéletes kedvcsináló és egyben tökéletes reklám a tenyésztőnek!
Megjegyzés küldése