2012. április 22., vasárnap

Dicsőséges hétvége

Már nagyon régóta várok egy olyan kiállításra, ahol Dr Jakkel Tamás végzi a bírálatokat. Rengeteget járok külföldre, és nemegyszer esett meg velünk, hogy mikor megtudták, hogy magyarok vagyunk, akkor azonnal Jakkel Doktor nevét emlegették. Nem csak emlegették, de nagyon nagyon dícsérték a bírálatait még azok is, akik nem győztes címmel távoztak az adott kiállításról. Szóval nagyon kiváncsi voltam, mert szégyen vagy nem szégyen, de még soha nem tudtam hozzá nevezni. Mentségemre legyen mondva, én úgy tudom, hogy skótot és westiet legutoljára legalább 10 évvel ezelött bírált magyarországon. Szóval most itt volt a remek alkalom, hogy meghallgassam a véleményét a Gyulai CAC kiállításon. Nagyon ritkán vagyunk itthon, ezért csak hallomásból ismerem a hazai kiállítási helyzetet, és viszonyokat. Sajnos egyre több a panaszos kiállító, aki a nevezési díjáért nem azt kapta, amihez hozzá szokott évekkel ezelött. Na itt most nem az adott kutyát bíráló szavakról van szó, hanem a kiállítás szervezéséről, rendezéséről, helyszínéről, és nem ritkán megalázó ebertelen körülményekről.
El kell mondjam, hogy a Gyulai CAC helyszínét remekül választották ki a szervezők, pontosan kezdődtek a bírálatok, nem volt tudtommal bírócsere, szóval remek volt minden. Időnként még a nap is ránksütött, ami emelte a komfortérzetünket. Mi a pettyet drágább belső parkolási lehetőséget választottuk, ami azt jelentette, hogy szinte a kör melett tudtunk megállni az autóval. Igy elmaradt a minden kiállítások kellemetlen része a cuccolás. Egy kutyát neveztem, de ötöt vittem magammal. :))) Nem vagyok teljesen normális, de a gyerekcsapatnak kell a kiállítási szocializáció :(((
Már látom, hogy Raplival a kis sárgámmal sok gondom lesz még ! Hiszen skót terrier, ott szivat ahol csak tud. :)) Rapi itthon, sőt kint az utcán is mindenkit meg akar enni, de a kiállításon eljátszotta a hattyú halálát ha pórázvégre került. Míg a járókában ismét nagyvolt a szája, és minden felék közelítőnek neki akart menni, addig a sétálásokat nem komálta. Gyagyás gyerek !

Na szóval Gyula CAC:



Skót terriereket kennelünkből Yumi (Patsy du Moulin de McMonique) képviselte, mint bébi szuka, és ezzel be is fejeződött a nevezettek sora. Szegény kislány így hogyan tanuljon a nagykutyáktól, ha senki nem nevez ? Mindegy Ő is és apukája is szépen állták a sarat olyannyira, hogy a végén a nagyon igéretes minősítést megfejelték egy res.Baby Best In Show címmel. Apuka nem ma kezdte a kiállítást, hiszen már rendelkezik némi bull terrieres kiállítói tapasztalattal, most mégis úgy meghatódott kiskutyája győzelmén, hogy a hivatalos fotózáshoz elfelejtette beállítani a kiskutyát. Hiába kiabáltunk neki a ring széléről, nem is érdekelte őt. Azt hiszem a legszívesebben magához ölelte volna az egész bírói kart  nagy nagy örömében :)))


Miután már többen is szóltak neki, így ő is beállította Yümit, ami ismét nem sikerült a legprofibban, (mert tudom, hogy menne úgy is, meg fényképem is van róla). Nem baj Ricsi Te vagy a király !! Majd hozzászoksz a sok győzelemhez :)))



Én Rosscot (Ch Lynnsto Stand and Deliver) neveztem. Nagy nagy félelemmel készítettem fel reggel, mert tudtam, hogy ma itt bármi megtörténhet. Tudtam, hogy Jakkel Doktor nagyon kemény, nem tűri a hibákat, és egy magas szintet követel a ringben. Valószínűleg ez indokolja, hogy a nevezés nagyon nagyon alacsony létszámú volt. Valahogy a híres magyar tenyésztők nem képviselteték magukat. Meg kell valljam, hogy nagy nagy boldogsággal törltöttek el a kritikus szavak amiket kaptam. Sőt a nap végét úgy zártuk, hogy erről álmodni sem mertem volna.


CAC, BOB, res BOG

Mozgásban

Csoport bírálat eredménye


Ami a hétvégének megadta a maga dicsőségét, az az, hogy Rita elutazott Romániába a Satu Mare CACIB -ra szerencsét próbálni Artyval (Ch One Night Stand du Moulin de McMonique:) Ügyes kisklány had menjen ! Meg is hozták a tőlük várt eredményt. Mindent mit szeretett volna megnyert ! Első nap spnyol bírótól CAC, CACIB minősítést kaptak, ezzel az eredménnyel teljesítették a

Roman Champion

feltételeit !

Artyt úgy látszik nem szállta meg a "biboldó átok", és másnap még jobban dolgozott mint előző nap. Nem hisztizett mint egy díva, és meg is lett az eredménye. A dániából érkezett bíró őt látta a legszebbnek, ezért CAC, CACIB, BOB címekkel jutalmazta. Arty ezzel az eredményével teljesítette az

International Beauty Champion

feltételeit !


Szóval ettől volt olyan dicsőséges ez a hétvégénk :))))

2012. április 20., péntek

Téli szőrrobantás

A nagyok sorát Ivánnal kezdtem, mert szeretnék megint előállni vele. Most sokat dolgozunk, gyakorlunk, hogy formába hozzuk. Majd meglátjuk mit tudunk kihozni belőle.


2012. április 19., csütörtök

Szeszélyes április

Avagy kik örülnek az esőnek:












2012. április 17., kedd

Csak úgy

Ezek a képek a tavaszt éltetik, nincs semmi apropó, csak végre vége a télnek, és lehet a felgyülemlett energiákat kitombolni.













2012. április 6., péntek

Good Bye !

Volt kis pityergés, volt szív megszakadás, sőt még most is van, de Peti és Főni kicsit itthagytak engem. Természetesen az utazás alatt on-line kapcsolatban voltuk, de most megérkeztek az első képek, amik azt bizonyítják, hogy milyen klassz helyen vannak :)) Peti már új apukát is választott magának :)) Természetesen nem csak képek, de írásos beszámolót is kaptam, amin Sanyival nagyokat derülünk. :))  













2012. április 3., kedd

Welcome

Végre megérkeztünk, újra itthon. Na persze nem kezdődik a pihenés, mert potolni kell az itthon elmaradt házi és kutyás munkákat.
Patentomnak megígértem, hogy ha hazatérek, akkor vége a sanyarú korszaknak, hozok neki egy kis cimborát, akivel igazi westieset tud majd játszani. Sajnos Patentnak mióta elköltözött a testvére nem volt kivel játszon, mert a skót babák idősebbek nála, erősebbek nála, és egyébként is a finom westie léleknek nem valók a haramiák. Szóval éjszaka megérkeztünk, azonnal bemutattuk egymásnak a két westie gyereket, és azóta folyamatosan megy a buli. Időnként már azt hiszem, hogy ezek soha nem fognak elfáradni. Mindegy nagyon nagy az öröm és a boldogság. :))












Sárgáim meg csak bután néznek ki a fejükből, mert nem értik a kialakult helyzetet. Mi az, hogy egálban vagyunk ? Mi az, hogy ezek megvédik egymást ?