2012. január 27., péntek

Borura derü

Talán ma volt a legjobb idő úgyhogy ma kettőt is voltunk sétálni. Ma már el sem akartak fáradni a kicsik. Aztán Elza is csatlakozott hozzánk a nagy sétában. Szóval megint nagyon nagyon jó volt kint.










 



















Gizmo

Ma hajnalban vele nyitottam a napot. Lényegesen jobb a közérzete. Olyan csóválást nyomott le, hogy azt hittem azonnal elrepül. Édes volt. Sajnos gyorsan kedvét szegtem, mert mentünk asztalra, fület pucolni, csomót bontani, és egyéb gonosz dolgokat művelni. Már a tegnap észrevettem, hogy van egy pukli a hasán. Mivel kimozdítható volt, ezért semmi komolyra nem gondoltam, csak talán egy zsírmirigy vagy valami hasonló. Fájni nem fáj neki, ezért nem is gazoltam be.

Ma jött Viktor a dokibácsink a babákat chipezni. Természetesen Megmutattam Gizkát is, megbeszéltük a továbbiakat, aztán rátértem a hasánlévő puklira. Na és most kapaszkodjatok meg.

Lövedék van beágyazódva a kutya bőrealá !!!!!!!!!!

Hirtelen köpni nyelni nem tudtam. Micsoda ? Sörét ? Hogyhogy ? Hogyan került az oda  ?  Már megint az ájulás kerülgetett.

Tegnap este beszélgettem NOE-val, Ők nagyon biztatnak, hogy tegyek feljelentést, de tegnap nem tudtak meggyőzni. Viszont most nagyon rezeg a léc, ha ezt NOE megtudja, akkor ők tesznek majd feljelentést a drága gazdi ellen állatkínzásért. 

2012. január 26., csütörtök

Kiborultam, avagy hol rontottam el !


Sokan mondják,- de jó neked, milyen csodálatos életed van, hogy kutyákkal foglalkozol, beutazod a világot stb. Igen, bizony a felszínen csodálatos az életem. A kirakatban látszik a , sok győztes cím, serlegek sokasága, és szebbnél szebb kutyák körülöttem, és igen valóban bejártam rengeteg országot. De vajon mi van a felszín alatt, vagy a kirakat mögött. Rengeteg könny, bánat, keserűség. Ebbe is bele kell gondolni, ha az ember kutyatenyésztésre adja a fejét. Alapjaiban nem egy könnyű hobbi, most az anyagi áldozatokra nem is térnék ki, mert évek óta nem számoljuk a kutyákkal kapcsolatos kiadásokat. Hisz ha ezt tennénk, akkor már régen a Dunának mehettünk volna.

Történetem 2007-ben kezdődött, amikor is meghoztunk egy nehéz döntést, hogy Gizmó kutyánknak gazdit keresünk, mert sajnos nem vált be, mint tenyészszuka. Ez már önmagában is fájdalmas döntés, de egy tenyésztőnek be kell látnia a saját korlátait. A józanész azt diktálta, hogy ha már nem tenyésztünk vele, akkor jobb neki egy családnál kanapélakó kedvencként élnie, és azt a szeretet mennyiséget egykeként bezsebelnie, amit mi megosztunk a többi kutyánkkal. Fiatal, ereje teljében lévő szuka, hisz ekkor még csak négy éves volt, tele energiával, és kicsattanó egészséggel. Nyilván nagyon kegyetlen nehéz egy ilyen döntés. Nem siettük el a dolgot, ismerősöknek mondtuk ugyan, de valójában sokat nem tettünk az ügy érdekében. Aztán 2008 számunkra egy katasztrofális év volt. A sok kellemetlen körülmény, tragikus történések miatt tényleg kénytelenek voltunk megválni tőle, és még néhány társától. Megismerkedtünk egy kedves párral, és csemetéikkel. Ők boldogan vállalták Gizkát. Még megismerkedésünk elején találkoztunk egyszer kétszer, aztán ahogy telt az idő ritkultak a telefonbeszélgetések, találkozások. Gondoltam ők is dolgoznak, küszködnek azzal, hogy magyarok, és mi is rohanunk.

Aztán tegnap este hívott egy hölgy, hogy nem e hiányzik nekem valami. Amilyen lökött vagyok azt hittem, hogy elvesztettem valamit, és még csak fel sem tűnt a hiánya. Aztán gyorsan fel lettem világosítva, hogy egy kutyáról van szó. Mondtam neki, hogy az nem, mert az előbb még mind megvolt. Kis barkóbázás után végre kiderült, hogy találtak egy általam tenyésztett kutyát. Azonnal tudtam, hogy ez csak Gizmo lehet. Kiderült, hogy Ráckevén találták a kutyát, amit először keveréknek hittek, aztán westienek, ami nagyon nagyon rossz állapotban van, és tegnap derült ki számukra, hogy ez bizony egy skót terrier. Az állatorvos nem hitte el, hogy végre találkozott egy kutyával, aminek tetoválása és mikrochip azonosítója is van. Még este menni akartam érte, de kérésükre ma reggelre tettük a találkozónk időpontját. Nem sokat aludtam az éjszaka. Rettegtem, hogy mit fogok látni. Félelmem beigazolódott. Ilyen embertelen állapotban még tőlem származó kutyát nem láttam. Őrjöngtem, ordítottam, toporzékoltam.

A befogadó korunkbeli pár először megakarta tartani Gizmót, de aztán tegnap kaptak ők is egy telefont, hogy kölyökvisszaadás fejében, kapnak egy mopsot. Na ná, hogy egyből szóvá tettem, hogy –hajrá szépen startolhatnak a kutyaszaporítók útján !!! Természetesen nem értették szavaim. Mindegy. Fáradt vagyok, megviselt vagyok.

Most igyekszünk Gizkára koncentrálni. Kegyetlen állapotban van szegény. Felismerhetetlen. Fülei gyulladtak, fel van fázva, saját körmén járt, a fogait meg le sem tudom írni olyan állapotban vannak. Szőrén ma már egy félnapot dolgoztunk ketten a Sonzival. Bár ez lenne a legnagyobb baja !

Viszont nekünk örült, természetesen azonnal megismert, és már koraeste látszódtak rajta a megnyugvás jelei.

Ilyen volt / Before:




Ilyen lett / After:




Hogy hol rontottam el, nem tudom. Talán rossz helyre születtem, vagy rossz helyen kezdtem a kutyázásba. Slusz poen a történetben, hogy múlthét szombaton került hozzám vissza egy majd 9 éves westie lányom, és egy 7 éves skót lányom. Szóval ötnapon belül 3 kutya. Westie lánykámnak találtam egy nagyon nagyon jó családot. Csak kérdés, hogy ők is mennyire bírják majd anyagilag. Most tényleg erre kell felkészülni, és berendezkedni, hogy a tönkrement családok kutyáit visszahozzuk.  


2012. január 25., szerda

Tanulás

Nem fenékig tejfel az élet, ezért nem csak a játék tölti ki a napjainkat, hanem időnként gyakoroljuk a nagybetűs kiállítást is.