2009. július 20., hétfő

Hallelujah

Végre a technika visszatért az életembe. Szombaton ismét marhanagy vihar tombolt (azt hiszem most nem csak nálunk). Ismét elvitte volna a kifutó tetejét, ha meg lett volna csinálva. Most csak a maradék tetőszerkezetbe tudott kapaszkodni, és "csak" azt vitte magával. Szörnyű volt egyedül végigcsinálni ezt a tombolást. Mint egy eszement rohangásztam a két épület között. Már amikor tudtam......... Voltak pillanatok, amikor láttam, hogy ha akkor kikmegyek, még engem is felkap a szél, és akkor aztán lesz: Repülj Mary Poppyns ! Természetesen ilyenkor se tévé, se internet, se áram, se semmi nincs nálunk. A netet gyorsan helyreállították, viszont levelezésem hétfőig egyáltalán nem volt. Mindegy kibírom. Viszont a nagyobbik gond, ami igaz, hogy már az utóbbi időben nagyon nehezen működött: a telefonom. Igen tudom, hogy már nagyon haldoklott, már nem mindíg csengett ki, az üzeneteket sem kaptam meg mindíg. Legtöbbször elérhetetlen voltam, de akkor is még élt egy kicsit. Élt szombatig, mikor is a nagy rohangászásban kiesett a zsebemből, én meg rátapostam. Megöltem..... Eltapostam mint egy csikket. A nyakára léptem. Szóval teljesen és visszavonhatalanul meghalt !

Nincs mese, el kellet végre indulnom egy új készüléket beszerezni. Megtettem, és most itt virít mellettem egy új, és használható telcsi. Szóval lehet telefonálni bőszen. Most már csak egy nagy gondom van. Nem volt biztonsági mentésem, a számokat nem kártyán tartottam, és most az elmúlt egy év számtengere is elveszett. Szóval kérek mindenkit, aki az elmúlt egy évben lépett velem kapcsolatba, és olvasója blogomnak, hogy hívjon fel, mert én lehet, hogy nem tudom a telefonszámát.

2009. július 12., vasárnap

Spiller család

Ismét egy nehezebb, munkásabb időszakon vagyok túl. Hol a házkörül, hol a kozmetikában, de mindíg akad tennivaló. Nyilván a saját kutyáim is, és a kölykök is elláttak(nak) rengeteg feladattal. A családról már ne is beszéljek. Ma Spiller jött kozmetikába, és hozta az egész családot magával. Ennek nagyon nagyon örültem, mert régen nem találkoztunk úgy, hogy mindenki jelen lett volna. Szóval itt volt papa, mama, és a kis Alexandra is velük volt. Régi kutyás ismerőseim barátaim tudják kik ők. Réges régen ők is jártak kiállításra Spilirnyákkal, de kislányuk megszületése felforgatta életüket, és most már leginkább Szandikára koncentrálnak. Természetesen Spilit imádják továbbra is, de természetes módon számukra is a gyerek az első. Míg én dolgoztam Szanid összebarátkozott a skót babákkal.

Íme néhány kép a gyerekekről:





2009. július 10., péntek

Természeti élmény

Ismét egy viharos nap. De ez olyan különleges látványt nyújtott, hogy még ilyet nem is láttunk. Azon szinte már túl lépünk, hogy dupla szivárvány pompázik az égen, de ennyire tökéletes, és egyformán látható ívben ritkán látszik. Igyekeztem több képet is csinálni, de félek, hogy a képek nem adják vissa azt a látványt.
Szóval: épen ment le a nap, amikor leszakadt az ég, és elkezdett ömleni az eső. Házunk és kertünk egyik fele vöröslött a naplementében és a szakadó eső kissé misztikus érzetet kölcsönzött a látványnak, a másik oldalon (s mindha egy vonallal ketté lenne osztva a ház és kert) szinte tiszta égboltból szakadt az eső, és teljes nappali világosság volt.



2009. július 6., hétfő

Juhász Máté

Hosszas várakozás után ma hajnalban megszületett Máté. Endi és Timi kisfia. Ez úton is szeretnék gratulálni a boldog szülőknek.





2009. július 2., csütörtök

Napraforgó








Jó éjt csók








Ági vigasztalásául

Mi sem unatkozunk a lányok melett. Főleg Hippity gondoskodik arról, hogy ne legyenek csendes pillanatok. Míg Marcsi csak csendes szemlélődő, Hippi állandóan valami rosszban sántikál.







2009. július 1., szerda

Hippity Hopp & Marilyn Monroe

Az álcázás nagymestere ! :))


Hippity, akit mindíg tör a nyavaja valami rosszaságon



Mióta nincs velünk Zserbó, azóta ők is játszhatnak malackával



Marilyn a nagy gondolkodó