2010. július 30., péntek

Iván a fővadász

Tavaszi nagy esőzéseknek, és a belvíznek hála meg lett az eredmény. Udvarunk hemzseg az apró pici varangyoktól. Lehet, hogy pont nem ebbe a fajtába tartoznak, de akkor is undok randa béka palánták, akik csak kutyáim szórakoztatására jók. Minden ebemnek nagyon tetszenek, de Iván viszi köztük a prímet, mert Ő akár egész álló nap vadászik a bokrok alatt. Szóval nem eszik, nem iszik, semmi mással nem foglalkozik, csak a bokrok alatt mászkál a békák után.

2010. július 29., csütörtök

Csoportkép. avagy a fotós elhalálozása.

Hááát igen, az ember igyekezne, a sok sok képéhes olvasót kielégíteni, de........

Ezek a sokak izgágák, jönnek mennek, napközben bágyadtak a melegtől, vagy csurom vizesek, mert hát ugye hűteni kell őket, este meg csípnek a szúnyogok. Szóval nehéz a fotós élete. :(
De mégis eljön a perc, amikor felbátorodik, és elszánja magát "egyéletemegyhalálom" most képek lesznek ! Energiát nem kímélve összetereli a sokakat, magához hívja élete párját, hogy segítséget kérjen tőle, átrendezi a kertet, hogy a lemenő napnak is kedvezzen. Minden egyéb kutyáját lakásába zárja, hogy ne legyenek láb alatt, és sokak figyelmét el ne vegyék.
Sokakat igyekszik életepárja segítségével egyben tartani, sőtt a már előre odakészített fapadon izlésesen sorbarendezgetni.
Közben szép csendesen lekuporodik a földre, az sem baj, ha az imént odapottyantó baba végtermékébe hasal, mert hát nagyon elszánt, mert itten most kérem képek lesznek. Közben csipog, kotkodácsol, nyávog, és az egész állatkertet hangban leutánozza, csak hogy sokakat egybentartsa, és figyelműket egy kattintás erejéig lekösse.
Természetesen sokak egy részét ez egy röpke pillanatra érdekli csak, de ekkor nem jó a fény, és külömben is sokak másik fele annyira idióta vigyort kanyarít az orcájára, hogy attól elromlana a fotoaparat is.
Nem baj, fotós elszánt, Ő még bírja a kakaszagot, amibe belehasalt, de ekkor élete párja törki égtelen visításban, mert sokak szanaszét mászkálnak, akik meg nem, azok meg harapnak. Külömben is kettő már leugrott a padról. Pár türelmetlen kapkodásba kezd, és visszateszi a két kószát, és tovább visít:
ANYA KATTINCSD MÁR !!!!!!!
Fotós kattint, és kiderül, hogy sokak annyian vannak, hogy nem férnek bele a képbe. Erre fotós már mindent megbánva, szaros hassal, négykézláb átmászik a kert másik végébe, letörli a könnycseppet szeme sarkából, és csinál egy képet, ahol a sokak mind rajta vannak.







Ui.: Eközben a gyerek meg fetreng a röhögéstől a teraszon, hogy milyen idióta csalába született.

2010. július 28., szerda

Bandafárasztás

Mielött elmennénk aludni, mindíg teszünk egy energia levezető kört a kert egy részében. Én naív lélek, állandóan reménykedem, hogy már elalvás elött nem lesz energiájuk lebontani a dolgozószobát, és nyugodtan leülhetek a számítógép elé.



De sajnos, mint Kőmíves Kelemen, amit én napközben felépítek (rendberakok), Ők fél óra alatt porrázuzzák, atomjaira bontják.

2010. július 26., hétfő

Vérszívó fenevadak

Szóval babácskáim nőnek, növögetnek. Gyarapodnak, eszesednek. De.......... :( amit az anyjukkal művelnek, az már szinte horrorisztikus. Szegény Csiri csont és bőr, szinte hálni jár belé a lélek. Már többzsör is elkülönítettem a kölyköktől, mert mint egy gép, csak megy és megy, és intézi a babái ügyes bajos dolgait. Legalább ilyenkor pihenjen kicsit. Természetesen kapja folyamatosan a különfalatokat is, de most már ott tartunk, hogy bezárva kell etetnem, mert ha egy bébi odapofátlankodik a táljához, akkor inkább odébáll, S már megint nem eszik.




2010. július 24., szombat

Már megint adós vagyok

Hosszú hosszú ideje nem volt időm, energiám blogolni. Természetesen képeket készítettem az eseményekről, és most igyekszem mindent időrendben felrakni és megosztani az olvasókkal. Szóval kérek mindenkit, hogy ha teheti, akkor nézze meg, hogy mi tőrtént nálunk / velünk az elmúlt egy hónapban.

7 száj, 7 fenék,

Nem kis munka egy alom felnevelése, főleg, ha ilyen rengetegen vannak a csemeték. Csak már az udvarra ki-be mozgatásuk több kört igényel. Igaz hétszer annyi a mosoly is nálunk, de valjuk be, hogy a kis kupacokból is hétszer annyi van. Most már az esték kissé kínosak, amikor leülök a számítógép elé, mert természetesen a hét piranha a lábamon próbálgatja a fogait.


















Tóth Pepe alias Kis Manci

Háááááát, szóval Ő Pepitó a "nyavajatörés úr " ! 14.-én múlt öt hónapos. És hát remélem mindenki tudja, hogy Ő már akkora fiú, hogy mindent megengedhet magának. Folyamatosan a macskáimat üldözi. Csülköt (minibull) akarja megenni reggelire. Hecceli a kanokat. Szóval mindent megtesz azért hogy egy percre se hagyhassam egyedül. Ő már többször beleesett a tóba is. Szóval ha nincs látóképben, akkor tudom, hogy bajvan. :(

Mindezek ellenére imádom a kis szarházit.