2010. február 27., szombat

2010. február 25., csütörtök

2010. február 19., péntek

2010. február 14., vasárnap

Az életet megy tovább, avagy Valentinnapi mosoly


Utóbbi időben nagyon megvagyok zavarodva. Hirtelen minden rámszakadt, és semmi sem úgy működik, ahogy azt elterveztem. Ez ma sem volt másképp. Hetekkel ezelött beszélgettünk Klárikával Henrietta nemlátszódó pocakja kapcsán. Valamiért teljesen eltájoltam magam, és hagytam magam lebeszélni az általam kiszámolt szülési időpontról. Természetesen az nem jutott eszembe, hogy saját naptáramat elővegyem, (ami nélkül manapság még levegőt is elfelejtek venni). Mindegy. Kényelmesen várom a jövőhét végét, amikor ma látom hogy Henci elkezdett vackolni, lihegni, és egyéb szülési előkészületeket tenni. Majd szívinfarktust kaptam. Ennyire nem lehetek szerencsétlen. Hisz még kilenc nap van az ellésig. Ezek biztosan mind halottak lesznek. Ekkor még mindíg nem vettem elő a naptáramat, mert úgye ez így jó nekem. De legalább már kutakodtam a neten, hogy mit is találok a koraszülésről. Gáz !

Sanyi ismét megőrizte a nyugalmát elővette a saját naptárát, és igyekezett visszaidézni a karácsony elötti időszakot. Véleménye szerint nem 21-én, hanem dec. 14.-én volt a fedezés. Na erre én is elővettem a naptáramat, és ha hiszitek, december 14.-én hatalmas betük, bekarikázva HENCI FEDEZÉS !
Alig maradt időm megnyugodni, mikor már kezemben tartottam az első babát. Aztán percekkel késöbb a másodikat, a harmadikat. S csak ekkor jutottam egy óra szünethez. Aztán jött a negyedik és fél óra múlva az ötödik is megérkezett. Nagyon féltem Henitől, mert az anyaságnak a jelét sem mutatta magán. Eddig olyan kis éretlen, inkább záptojásra emlékeztető agyal rendelkezett.

Ő amelett, hogy a Sanyi kutyája, csak és kifejezetten velem volt hajlandó szülni. Imádom az ilyen ripsz-ropsz szüléseket, utálom a tétlen idegörlő várakozást. A kicsiknek rendben van a születési súlya, és mióta kibujtak, azóta szinte folyamatosan fel vannak csatlakozva.
Végeredmény:

1. Búza Lányka 249 g (Narancs)
2. Brindli Lányka 232 g (Fehér)
3. Búza Pasi 254 g (Zöld)
4. Búza Lányka 202 g (Lila)
5. Búza Fiúcska 236 g (Kék)




2010. február 13., szombat

Vége

Azt gondoltam, hogy egy időre bezárom a blogot, és nem jelentkezem egy darabig. Péntek este elvesztettem a két kicsit. Ma reggel a Mamám. Ilyenkor az ember teljesen megzavarodik, és keseredetten bámul maga elé, és nem tudja, hogy mitévő legyen. Ennyi volt. No comment.

2010. február 11., csütörtök

Csak sírok

Már csak ketten vannak a babák. A két legerősebb. De ők sincsenek jól. Harmadik napja járunk orvoshoz. Már mindent megvizsgáltak, amit egy ilyen kiskutyánál lehet. Rendben van a szivük, rendben van a tüdejük, minden feltétel adott ahhoz, hogy normálisan fejlődjenek, de mégsem ez történi. Idönként olyan, mintha a haláltusályukat vívnák, aztán ahogy jön a baj, úgy el is múlik, és békés nyugodt babáknak mutatják magukat. Négy orvos, és mi állunk értetlenül felettük, mert már nem tudjuk, hogy hogyan segíthetnénk rajtuk. Ma, mint legújabb próbálkozás, hogy hörgőtágítót kaptak, de eddig ez sem hozta meg a remélt változást. Tüdőgyulladásos tünetek, teljesen tiszta tüdő és légútak melett. Agyhalál ! Teljes tápcsere a mamának, vadonat új tápszerrel próbálkozunk a babáknál. Én egyre fáradtabb vagyok, és idönként feladom a harcot, aztán percek múlva magamhoztérek, és természetesen csinálom tovább.
E melett családi gondjaink is súlyosbodnak. Anyám ismét korházban, és ott sem mondanak semmi bíztató dolgot. Nagyon kevés ideje van. Ettől is teljesen össze vagyok törve. Dédivel, aki december óta él velünk, idönként igen komoly konfliktusom van. Illetve konfliktus az nincs, csak nyelek egy nagyot.
Szóval mostanság ezért nincs blogolás, mesélés.

Belül vérzek, kívül sírok.

2010. február 5., péntek

Ösztön

Sajnos ma szomorú dologra ébredtünk. A természet szava és az anyai ösztön diktálásának engedve, Szaki kivett két babát a csapatból. Nyilván fejethajtok döntése elött, és elfogadom ezt a helyzetet, pedig nagyon nehéz belenyugodni. Van egy kisfiúnk és egy kislányunk, akiket szisztematikusan kiválaszt a többi közül, és teljesen elkülöníti a többi öt babától. Persze többször is megpróbáltam visszarakni őket a többiekhez, de akkor megadóan a többi ötöt rakja külön attól a kettőtöl. Biztos vagyok benne, hogy Ő is nehezen hozta meg ezt a döntést, és nagyon indokolt ez az elkülönítés. Félek nem maradnak velünk sokáig. És itt jön az az elgondolkodtató kérdés, hogy küzdjünk, vagy ne küzdjünk.
Akik itt többen is közelebről ismertek, tudjátok rólam, hogy nem szivesen harcolok az ösztönök ellen, és elfogadom amit az anyatermészet diktál.
........de ilyenkor mégis nagyon nehéz, pedig jól tudom, hogy minden születésben benne van a halál.

2010. február 4., csütörtök

Feketézzünk !


Túl vagyunk az első éjszakán, ami teljesen esemény mentes és pihentető volt számunkra. Szóval a hét gyerek az hét gyerek. Szakinak nincs könnyű dolga, de egyenlőre megbírkózik a feladattal. :) Nem akarom elkiabálni a dolgot, de egyenlőre nagyon megvagyok elégedve az anyai hozzáálásával, mert még egyikre sem ült rá, pedig Ő is a tohonyák ősi családjához tartozik.

Reggel viszont némi ordítással adtak hangot a babák, annak a nagy problémájuknak, hogy fáztak. Mivel ezt a csepp gondot orvosoltuk, azonnal nagy megelégedéssel elhallgattak.

A hét paca

Végre, végre, végre

Természetes, hogy nálunk nem egyszerű az élet, és a már jóelörre tisztázott ügyekbe is mindíg akad egy-két csűrcsavar.
Mivel Szaki pénteken lett volna a 63. napon, és már fedezés elött eldöntöttem, hogy Őt nem hagyom spontán szülni, ezért már jó elörre egyeztettem az orvosunkal, hogy megyünk császároztatni. Meg is állapodtunk a csütörtök reggel kilencben.
Ma este már ültem a babérjaimon itt a gép elött, mint egy jóllakott napközis, mikor is gondoltam, hogy kiengedem a renitens csapatot egy egészségügyi körre. Mindenki ki is ment (mit kiment, ki viharzott), természetesen Szaki cammogott, csoszogott a sor végén, amikor is arra lettem figyelmes, hogy valami van ott a hátsófertájnál. Hát már csak megnézem, gondoltam, és akkor ott majdnem dobtam egy hátast. Bizony a burok kandikált ki, jelezvén, hogy jönnek az aprótalpúak ! Ledöbbentem, hiszen se fájások, se lihegés, se vackolás, sesemmi előjel. Sőt az én kismamám délután benyomott egy hatalmas tál tápot, némi töltöttkáposzta maradékot, egy fél vaniliás croasant, stb.......
Nanáááá, hogy az állatorvosomat nem tudtam elérni, ezért gyorsan hívtam az aranytartalékot, Dr Molnár Zsoltot.
Húúúúú, mire meggyőztem az amúgy tündéri aszisztenst, hogy -de, Én nem várok, Én császároztatni akarok. Sikerült meggyőznöm, hogy a szülés is biztosan beindult, mert már kilóg a burok egy része, igaz nincsenek fájások, nem liheg a kutya, de mááááár kilóóóóóóg ! Szóval elindultunk, Zsolt is megérkezett, megcsinálta. S ekkor ismét egy hidegzuhany.
4:3 arányban győztek a fiúk !

Igen, igen, nem elírás ! Négy pasi, és három kiscsaj született. De doktor úr nekem a fele is bőven elég lenne :( !
Mindegy most már nagyon örülök, mert édesek, gyönyörűek, teljesen egyformák, makk egészségesek, senkinek semmi problémája. Szóval egy nagyon homogén alomnak tűnik a csapat. Most már Szaki is teljesen magára és babáira talált. Teljes csenben vannak a kicsik, és van már egy - két csemete, aki fel is csatlakozott egy kis ellátmány reményében. :)
Csináltam képet, lehet számolgatni :)

Aki megmondja, hogy hol van elrejtve a további képeken hetedik baba, az bögrejutalomban részesül.

Na igen, aki még a várható szülés elött 10 nappal sem tudja eldönteni, hogy babázni akar e vagy sem, az ostobán bámul ki a fejéből, a gyerek sírás hallatán.
Heni teljesen megkergült, mikor kipakoltam a kicsiket, fel alá rohangászott, hogy ilyen neki is kell, de azonnal !

2010. február 1., hétfő

Miss Pocak

Ma megtudtam, hogy csütörtökön reggel érkeznek a lurkók. Nagyon kiváncsian várom, hogy Szaki és Iván mit hoztak össze.

A cseppetsem boldog kismama, aki már menni is alig bír :(


Ettől a pocaktól sem menni, sem ülni, sem aludni nem lehet tisztességesen. Sőt az éhség is folyamatosan gyötri szegénykémet. :(