Westie & Scottie

2010. július 21., szerda

Reggeli a kertben

Igazságszerint ez már nem is reggeli, hanem tízórai. Ezeket a forró napokat, csak úgy tudjuk átvészelni, ha hajnalban kiengedem a kutyákat, és 10 óra legkésöbb 11 óra magaságában visszazárom őket a lakásba. Ilyenkor megkínálom őket valami finom falattal. Természetesen nem szoktak nemet mondani. Egyik kedvenc az édes fehér a Danontól. (Én is imádom)

Remekül lehet maszatolni vele, morogni miatta, és még finom is !

Az eltakarító brigád is megjelenik egy kis maradék reményében.

2010. július 20., kedd

Esti játék a kertben

2010. július 18., vasárnap

Este van, este van ........

most már lekéne nyugodni, de ezeknek nem megy. Ilyenkor ha kicsit lehül a levegő mindenki feléled, és őrült tombolásba kezd. Most meg a szúnyogok miatt nem lehet kint lenni sem embernek, sem kutyának. :(

Még szerencse, hogy a babák még nem bírják túl soká, és hamar belealszanak a játékba.

2010. július 17., szombat

Megszülettek Tina és Iván kölykei

Ismét baba áldás köszöntött be hozzánk. Most nem untatok senkit a részletekkel, de megint egy eseménydús szülésen vagok túl. Inkább csak a csodás végeredményt mutatnám. 3:1 arányban győztek a lányok. Végre van miből válogatni ! :))

A malacmazsolák:

2010. június 21., hétfő

Az új generáció

Mintmár előző bejegyzésemben említettem, gyerekeket vártam. Múlt hét szerdára. Sőt én azt hittem, hogy hamarabb fognak születni, mert Csirke akkora pocakot növesztett, hogy a szó szoros értelmében a földön húzta azt.

Nem, a bébik csak nem akartak kibújni a mami pocakjából, sőt még meg is hosszabbították a bentlakást. Péntek délután indult meg a szülés, ami eltartott szombat hajnalig. Hogy miért tartott ilyen sokáig, mert rengetegen voltak. Kilenc pocaklakó született. Sajnos ketten nem igazán voltak életképesek. Szóval heten vagyunk. 4:3 a fiúk javára.

Ők nagyon szépen növögetnek, fejlődnek. Természetesen a kor szellemében új tenyésztői kihívásnak is megfelelnek, vagyis úszóhártyával és tollakkal rendelkeznek. :) Mindenki fekete, de némelyeknek apró fehér szakálka díszíti a fejecskéjét.

2010. június 20., vasárnap

S már megint a virágok

Tudom jól mindenki a kutyák miatt jár ide olvasni, és boldogan raknék is fel róluk képeket, de ehbben az időben .....................

Szóval mindegyik folyamatosan tucsog a víztől. Igaz ők (de főleg a kölykök) állatira élvezik, hogy általános fürdőmedencévé vált a kert, és megállás nélkül lehet locsázni, de higyjétek el nekem nem nyújtanak olyan épületes látványt, mint a virágok. :(

2010. június 13., vasárnap

Pécs CACIB I-II.

A kétnapos CACIB-on "gyerekvárás" címszó miatt a legnagyobb sajnálatomra nem tudtam résztvenni. Pedig azt mondják hogy kivételes volt a szervezés, a parkoltatás az utólagos fizetés miatt nagyon europai volt, a helyszín, meg abszolut tekintettel volt a kinti forróságra mert egy légkondicionált sátroban tartották a kiállítást, szóval nagyon kutya és emberbarát volt ez a rendezvény. Hatalmas jó pont a szervezőknek.

Kennelünkből három scottie került bemutatásra. Sajnos képekkel nem igazán szolgálhatok, mert a résztvevő gyerekeim gazdái igazán fukarul bánnak velem. :(

Első nap eredményei:

Fiatal kan - Gearbeaud du Moulin de McMonique - K1, HPJ, BJ

Növendék kan - Navigator du Moulin de McMonique - K1, CAC

Nyílt szuka - Barakka du Moulin de McMonique - K1, CAC, CACIB, BOB

Barakka ezzel az eredményével teljesítette a

Hungária Champion

feltételeit !

Második nap eredményei:

Fiatal kan - Gearbeaud du Moulin de McMonique - K1, HPJ, BJ, BOB

Növendék kan - Navigator du Moulin de McMonique - K1, CAC, CACIB

Kölyöksors

Nem igazán emlékszem a helyre, ahol születtem. Szűk volt, és sötét, az emberek sohasem játszottak velünk. Emlékszem Anyura és az ő puha bundájára, ő sajnos gyakran beteg volt és sovány. Alig tudott tejet adni nekem, a bátyáimnak és a húgaimnak. Emlékszem közülük sokan meghaltak, még mindig nagyon hiányoznak nekem. Emlékszem viszont a napra amikor elválasztottak Anyutól. Olyan szomorú voltam, és féltem is, a tejfogaim épp csak kinőttek és nagyon is Anyuval kellett volna maradnom még, de ő beteg volt és az Emberek állandóan azt mondogatták, hogy pénzre van szükségük és elegük volt a rendetlenségből, amit a húgaimmal csináltunk.

Betettek minket egy ketrecbe és egy idegen helyre vittek. Csak kettőnket. Összebújtunk és nagyon féltünk, és még mindig egyetlen kéz sem jött hozzánk cirógatni, vagy babusgatni. Csak az a sok fény, hang és szagok !

Egy üzletben vagyunk ahol rengeteg különböző állat van ! Néha vijjogva csiripel, van amelyik nyávog, megint mások kukucskálnak csak. A húgommal együtt egy kis kalitkába vagyunk zsúfolva és más kölykök hangját is hallom körülöttünk. Látom az embereket amint bámulnak rám, szeretem a "kis embereket", a gyerekeket. Olyan édesek és mókásak, mintha játszani akarnának velem ! Egész nap a kalitkában maradunk, néha gonosz emberek megütik az üveget, hogy megijesszenek bennünket, néha kivesznek minket, hogy megmutassanak az embereknek. Néhányan gyengédek, néhányuk viszont bánt minket, viszont mind azt mondja:

- Á milyen aranyosak ! Szeretnék egy ilyet !

De végül egyikünket sem vitt haza senki.

A nővérem tegnap este múlt ki, amikor az üzlet sötét volt. Rátettem a fejemet a puha szőrére és éreztem amint az élet elszállt csöppnyi testéből. Hallottam amint azt mondták, nagyon beteg volt, és azt hogy akciós áron leszek eladva, csakhogy hamar eltűnjek a boltból. Azt hiszem az én gyönge nyüszítésem volt az egyetlen ami gyászolta őt, amint reggel kivették Húgom testét a ketrecünkből és a szemetesbe dobták.

Ma egy család jött és magukkal vittek ! Micsoda boldog nap ez nekem ! Igazán kedves család, ők igen-igen akartak engem ! Vettek nekem egy tálat és eledelt és a kislány olyan gyöngéden tartott a karjaiban. Annyira szeretem őt ! Az anyukája és az Apukája azt mondta milyen édes és jó kiskutya vagyok ! Úgy hívnak Angyal.

Szeretem nyalogatni a gazdiaimat. A család olyan jó gondomat viseli, szeretnek, gyöngédek és édesek velem. Szelíden tanítanak a jó és a rossz dolgokra, enni adnak és rengeteg szeretetet kapok. Az egyetlen amit szeretnék, hogy örömöt leljenek bennem. Imádom a kislányt és ha szaladgálunk, vagy játszom vele azt nagyon élvezem.

Ma az állatorvosnál voltunk. Ez egy szörnyű hely volt és nagyon meg voltam ijedve. Kaptam néhány szurit, de a legjobb barátom - a kislány - olyan óvatosan tartott és azt mondta minden rendben lesz, hogy megnyugodtam. A doki szomorú dolgokat mondhatott a szeretett családomnak, mert rém lehangoltak lettek. Olyasmit mondtak, mint súlyos csípő-elmozdulás és mondtak valamit még a szívemről is ... Hallottam amint a doktor a felelőtlen kutyaszaporítókról beszélt, és hogy a szüleim nem lettek kivizsgálva. Nem tudom, ezek mit jelenthetnek, csak azt hogy nagyon rosszul esik ilyen gondterheltnek látni a családomat. De ők még mindig szeretnek engem és én is nagyon szeretem őket !

Ma vagyok hat hónapos. Míg a többi hasonló korú kiskutya jól megtermett és pajkos, nekem szörnyen fáj ha csak megmozdulok is. A fájdalom soha nem csillapodik. Akkor is fáj amikor futok, vagy a hőn szeretett kislánnyal játszom, sőt a lélegzetvétel is fájdalmasnak találom. Megteszem a tőlem telhető legjobbat, hogy az az erős kölyök legyek amilyennek tudom, elvárnak de ez oly nehéz. Majd a szívem szakad meg a szomorú kislány láttán és hallani az Anyut és Aput beszélni arról, hogy lehet, hogy elérkezett az idő. Számos alkalommal jártam már az állatorvosnál, és a leletek soha sem jók. Mindig csak Veleszületett Rendellenességekről beszélnek. Én csak a meleg napfényben szeretnék végre, futkározni és játszani, és odabújni hozzájuk. A múlt este volt a legrosszabb, a Fájdalom mostanra már állandó kísérőm, már az is fáj, ha felkelek és inni megyek. Próbálok felállni, de csak nyüszítek a fájdalomtól. Végül betesznek az autóba. Mindenki szomorú és én nem tudom miért. Rosszul viselkedtem talán ? Próbálok jó lenni és kedves. Mit csináltam rosszul ? Ó bárcsak ez a fájdalom múlna már ! Bárcsak felszáríthatnám a könnyeit ennek a kislánynak. Próbálom kinyújtani az orromat és megnyalni a kezét, de ismét csak nyüszíteni tudok a fájdalomtól. Az állatorvos asztala furcsán hideg, ismét nagyon meg vagyok ijedve. Mindegyik ember ölel, szeret engem, a könnyeik a puha bundámra potyognak. Érzem a szeretetüket és ugyanakkor a szomorúságukat is. Végre sikerül finoman megnyalogatni a kezeiket. Még a doktor sem tűnik olyan gondterheltnek ma, gyöngéd és érzek valami enyhülést a fájdalmamban is. A kislány óvatosan tart és én hálás vagyok neki mindazért a szeretetért, amit nekem ad. Most egy kis csípést érzek az első mancsomban. A fájdalom múlik és béke telepszik rám. Most már meg is tudom finoman nyalogatni a kezét. Álomszerű a látvány, ami elém tárul: Anyu, bátyáim és húgaim egy távoli zöld mezőn vannak a Szivárvány Hídnál. Azt mondják, ott nem létezik a fájdalom, csak béke és boldogság.

Búcsút intek a családnak az egyetlen módon, ahogy tudok : kis farok csóválással és az orrommal megérintem őket. Végig azt reméltem, hogy hosszú-hosszú éveket töltök el velük, de nem
lehetett.

- Látják mondta az orvos, "az állatkereskedésben kapható kölykök NEM felelősségteljes tenyésztőtől származnak". Már nem fáj semmi, és jól tudom sok év fog eltelni, míg ismét találkozhatom a szeretteimmel. Bárcsak másképp alakultak volna a dolgok ...

(Az eredeti J. Ellis munkája, mely szabadon terjeszthető abban a reményben, hogy segít megállítani a "kutyaszaporítók" lelkiismeretlen munkáját és azokét, akik a pénzért tenyésztenek, nem pedig a fajta nemesebbé tételéért) Fordította: Vukovics Péter