2010. november 3., szerda

Haramiák és a Hazudós

Ezek a képek kicsit korábban készültek, de sajnos az nap nem töltöttem le a gépet, és nem tudom a pontos dátumot. Az a lényeg, hogy ez az a nap, amikor a haramia csapatot először kivittem a kertbe. Nagyon élvezték, és a malac is nagyon tetszett nekik. Ők ketten olyanok, hogy négy hetesen rázzák a babás rácsát, hogy ők már pedig kijönnek, őket nem érdekli, hogy a többiek ott kolbászolnak a dolgozóban, ők mindent meg akarnak nézni, és mindenről tudni akarnak. S valóban, nem félnek sem Istentől, sem kutyától. Pofátlanul belemásznak a nagyok táljába, megnéznek, megrágnak mindent. Megrángatják a nagyok szoknyáját, szakállát, luggatják a nadrágom, és zoknim. Huzatják magukat a felmosópacsmaggal. Szóval izzig vérig haramiák.












S hogy Elzát miért hívjuk hazudósnak ? Mert az ! Mert szemrebbenés nélkül visítja bele a nagyvilágba, hogy Őt itt éheztetik, hogy Ő még ma egy falatot sem evett. De már azon is elgondolkoztunk, hogy lehet, hogy nem is hazudós, csak szenilis, és nem emlékszik rá, hogy Ő már kapott enni. Az biztos, hogy a Greenwitci időt is hozzá lehet igazítani: mindíg ebédidő van :)
Ja és már neki is megvanak a gúnynevei, amikre már hallgat: Hazudós, Sáros ujjú patás, és a kedvencem, Abálka drága.

Nincsenek megjegyzések: