Csoportkép. avagy a fotós elhalálozása.

Hááát igen, az ember igyekezne, a sok sok képéhes olvasót kielégíteni, de........

Ezek a sokak izgágák, jönnek mennek, napközben bágyadtak a melegtől, vagy csurom vizesek, mert hát ugye hűteni kell őket, este meg csípnek a szúnyogok. Szóval nehéz a fotós élete. :(

De mégis eljön a perc, amikor felbátorodik, és elszánja magát "egyéletemegyhalálom" most képek lesznek ! Energiát nem kímélve összetereli a sokakat, magához hívja élete párját, hogy segítséget kérjen tőle, átrendezi a kertet, hogy a lemenő napnak is kedvezzen. Minden egyéb kutyáját lakásába zárja, hogy ne legyenek láb alatt, és sokak figyelmét el ne vegyék.

Sokakat igyekszik életepárja segítségével egyben tartani, sőtt a már előre odakészített fapadon izlésesen sorbarendezgetni.

Közben szép csendesen lekuporodik a földre, az sem baj, ha az imént odapottyantó baba végtermékébe hasal, mert hát nagyon elszánt, mert itten most kérem képek lesznek. Közben csipog, kotkodácsol, nyávog, és az egész állatkertet hangban leutánozza, csak hogy sokakat egybentartsa, és figyelműket egy kattintás erejéig lekösse.

Természetesen sokak egy részét ez egy röpke pillanatra érdekli csak, de ekkor nem jó a fény, és külömben is sokak másik fele annyira idióta vigyort kanyarít az orcájára, hogy attól elromlana a fotoaparat is.

Nem baj, fotós elszánt, Ő még bírja a kakaszagot, amibe belehasalt, de ekkor élete párja törki égtelen visításban, mert sokak szanaszét mászkálnak, akik meg nem, azok meg harapnak. Külömben is kettő már leugrott a padról. Pár türelmetlen kapkodásba kezd, és visszateszi a két kószát, és tovább visít:

ANYA KATTINCSD MÁR !!!!!!!

Fotós kattint, és kiderül, hogy sokak annyian vannak, hogy nem férnek bele a képbe. Erre fotós már mindent megbánva, szaros hassal, négykézláb átmászik a kert másik végébe, letörli a könnycseppet szeme sarkából, és csinál egy képet, ahol a sokak mind rajta vannak.

Ui.: Eközben a gyerek meg fetreng a röhögéstől a teraszon, hogy milyen idióta csalába született.