2011. december 22., csütörtök

Mert megérdemlem

Szóval mostanság sűrübben kapok az orcámra a barátaimtól, mint általában. Igen, igen tudom, hogy megérdemlem a szidalmakat, de tényleg fejem búbjáig be vagyok havazva teendőkkel, és sem időm, sem energiám nincs blogolni. Természetesen volna miről írnom, mert a történés, és az esemény is rengeteg, de mentségemre legyen mondva, hogy a számítógépem, és az internet kapcsolatom nem az igazi, és a képfeltőltés ezáltal erősen akadozik. Na jó elég a mentegetőzésből, most elkezdem kitalálni, hogy hol is kezdjem az események dokumentálásának kezdetét.
Az hiszem mindenkit a gyerekek fejlődése érdekel a legjobban. A feketéimből sajnos egyet elvesztettem még a születésük másnapján. Sajnos ez elő fordul. De a többiek már nagyon rosszak, elevenek, és nagyon nagyon szépek. Érdemes volt megcsinálni mégegyszer ezt a párosítást. Ma egy hónaposak, kint vannak a fogak, verekszenek, már önnálóan fejest ugranak a mami etetőtáljába. Szóval minden adott volt ahhoz, hogy kiköltöztessem őket a nappaliban. Most mutatok néhány képet a gazfickókról:




Aki tudja, hogy hogyan kell élni :)


Ha nem adnak vacsorát, akkor kiszolgálom magam
Engedj oda engem is, Én is éhes vagyok !
 

Milyen miez ?

Én biztosan legyőzöm
Csak nem vacsiosztás van ? Szaladjunk !
 
Az örök éhezők vacsorája :)



Tessék ez meg a sértődött kismalac, mert Őt senki sem szereti, Ő még soha nem kapott enni, és külömbenis, miért csak a kutyák kapnak abból a jószagú hamikából.


Akkor most jöjjenek a sárgák, akik az alábbi képeken, még csak két-három naposak:






 



Na de itt, itt már két hetesek, kinyíltak a szemecskék, játszanak, morognak, szóval az imádnivaló kategóriába tartoznak.





Hamarosan folytatom, mert még van néhány csodás képem, de most már nincs több időm itt ücsörögni a gépelött.

Pááááá


Nincsenek megjegyzések: