Westie & Scottie: Szentes CAC

2008. október 19., vasárnap

Szentes CAC

Nagyon hosszú volt a mai nap. Szentesen jártunk CAC kiállításon. Tegnap azt gondoltam, hogy ma rettenetesen hideg lesz, és ettől majd szarulérzem magam egész nap. De hála az égnek nem így lett, ragyogó napsütés, kellemes langyos idő, kutyáink remekül dolgoztak, és teljesítettek. Szóval minden gömbölyű lett a nap végére. Kiírással ellentétben Petik Zsuzsanna végezte a fajtabírálatokat, és a hármas fajtacsoport bírálatát. Nagyon gyors és pörgős volt a bírálat, ezért még rengeteg időnk maradt fényképezkedni is, és nagyokat beszélgetni a barátainkkal, ismerőseinkkel. Azt gondolom, elégedett lehetek a mai nappal. Külön köszönet Muha Attilának a rengeteg kép elkészítéséért. Most végre pótolhatom és kielégíthetem a kíváncsiskodókat. Végre készültek képek Barakkáról is, amiket felrakhatok ide. Eredményeink: Barakka ma elindította a felnőtt Champion címét. Artúr begyűjtötte harmadik CAC címét. Kamilla (mivel még mindig fiatal a növendék osztályhoz) megszerezte a negyedik HPJ címét. Bonca (unokám), ma tényleg nagyon szépen szerepelt. Igaz nem nyerte meg az osztályát, de ma végre azt mutatták Judittal (gazdi), amit már régóta kértem tőlük. Köszönet mindenkinek a szorgalmáért, és hogy ennyire jó hangulatban telnek a kiállítások.

Barakka du Moulin de McMonique - K1, CAC, BOB, res.BOG

Barakka

One Night Stand du Moulin de McMonique - K1, CAC

One Night Stand

Charming du Moulin de McMonique - K1, HPJ

Charming Westie Bounty - K2, R.CAC

4 megjegyzés:

Névtelen írta...: Mindenkinek nagyon gratulálok a mostani és a közelmúltban elért eredményekhez! Igyekeztem nyomon követni az eseményeket, ha már élőben nem jutottam ki mostanában kiállításokra.
Az én szívem Kamilla felé húz, így neki külön gratula-puszikat küldök! Forti nevében is! :) Csak ámulok, hogy milyen gyönyörű nagylány lett belőle! ;); 2008. október 20. 15:31
Névtelen írta...: Elfelejtettem ma mesélni,hogy mennyire megörültem amikor reggel találkoztunk a kiállításon és mondtad,hogy a 13-as körben leszünk bírálva ez a kedvenc szerencse számom.A tegnapi napra ez nem mondható el.De én mindent megtettem és Bonó is.Lesz ez még másképp is.; 2008. október 20. 19:47
Rita írta...: Légyszi-légyszi valaki küldje el a többi képet is emilkében nekem!!
Köszönet érte előre is!!

Attila megint csodaszép képeket készített!!; 2008. október 21. 19:15
Zsera írta...: Sok-sok gratula az eredményekért! :)Nagyon szépek a kuttyok! :); 2008. október 22. 20:12

Megjegyzés küldése

Kölyöksors

Nem igazán emlékszem a helyre, ahol születtem. Szűk volt, és sötét, az emberek sohasem játszottak velünk. Emlékszem Anyura és az ő puha bundájára, ő sajnos gyakran beteg volt és sovány. Alig tudott tejet adni nekem, a bátyáimnak és a húgaimnak. Emlékszem közülük sokan meghaltak, még mindig nagyon hiányoznak nekem. Emlékszem viszont a napra amikor elválasztottak Anyutól. Olyan szomorú voltam, és féltem is, a tejfogaim épp csak kinőttek és nagyon is Anyuval kellett volna maradnom még, de ő beteg volt és az Emberek állandóan azt mondogatták, hogy pénzre van szükségük és elegük volt a rendetlenségből, amit a húgaimmal csináltunk.

Betettek minket egy ketrecbe és egy idegen helyre vittek. Csak kettőnket. Összebújtunk és nagyon féltünk, és még mindig egyetlen kéz sem jött hozzánk cirógatni, vagy babusgatni. Csak az a sok fény, hang és szagok !

Egy üzletben vagyunk ahol rengeteg különböző állat van ! Néha vijjogva csiripel, van amelyik nyávog, megint mások kukucskálnak csak. A húgommal együtt egy kis kalitkába vagyunk zsúfolva és más kölykök hangját is hallom körülöttünk. Látom az embereket amint bámulnak rám, szeretem a "kis embereket", a gyerekeket. Olyan édesek és mókásak, mintha játszani akarnának velem ! Egész nap a kalitkában maradunk, néha gonosz emberek megütik az üveget, hogy megijesszenek bennünket, néha kivesznek minket, hogy megmutassanak az embereknek. Néhányan gyengédek, néhányuk viszont bánt minket, viszont mind azt mondja:

- Á milyen aranyosak ! Szeretnék egy ilyet !

De végül egyikünket sem vitt haza senki.

A nővérem tegnap este múlt ki, amikor az üzlet sötét volt. Rátettem a fejemet a puha szőrére és éreztem amint az élet elszállt csöppnyi testéből. Hallottam amint azt mondták, nagyon beteg volt, és azt hogy akciós áron leszek eladva, csakhogy hamar eltűnjek a boltból. Azt hiszem az én gyönge nyüszítésem volt az egyetlen ami gyászolta őt, amint reggel kivették Húgom testét a ketrecünkből és a szemetesbe dobták.

Ma egy család jött és magukkal vittek ! Micsoda boldog nap ez nekem ! Igazán kedves család, ők igen-igen akartak engem ! Vettek nekem egy tálat és eledelt és a kislány olyan gyöngéden tartott a karjaiban. Annyira szeretem őt ! Az anyukája és az Apukája azt mondta milyen édes és jó kiskutya vagyok ! Úgy hívnak Angyal.

Szeretem nyalogatni a gazdiaimat. A család olyan jó gondomat viseli, szeretnek, gyöngédek és édesek velem. Szelíden tanítanak a jó és a rossz dolgokra, enni adnak és rengeteg szeretetet kapok. Az egyetlen amit szeretnék, hogy örömöt leljenek bennem. Imádom a kislányt és ha szaladgálunk, vagy játszom vele azt nagyon élvezem.

Ma az állatorvosnál voltunk. Ez egy szörnyű hely volt és nagyon meg voltam ijedve. Kaptam néhány szurit, de a legjobb barátom - a kislány - olyan óvatosan tartott és azt mondta minden rendben lesz, hogy megnyugodtam. A doki szomorú dolgokat mondhatott a szeretett családomnak, mert rém lehangoltak lettek. Olyasmit mondtak, mint súlyos csípő-elmozdulás és mondtak valamit még a szívemről is ... Hallottam amint a doktor a felelőtlen kutyaszaporítókról beszélt, és hogy a szüleim nem lettek kivizsgálva. Nem tudom, ezek mit jelenthetnek, csak azt hogy nagyon rosszul esik ilyen gondterheltnek látni a családomat. De ők még mindig szeretnek engem és én is nagyon szeretem őket !

Ma vagyok hat hónapos. Míg a többi hasonló korú kiskutya jól megtermett és pajkos, nekem szörnyen fáj ha csak megmozdulok is. A fájdalom soha nem csillapodik. Akkor is fáj amikor futok, vagy a hőn szeretett kislánnyal játszom, sőt a lélegzetvétel is fájdalmasnak találom. Megteszem a tőlem telhető legjobbat, hogy az az erős kölyök legyek amilyennek tudom, elvárnak de ez oly nehéz. Majd a szívem szakad meg a szomorú kislány láttán és hallani az Anyut és Aput beszélni arról, hogy lehet, hogy elérkezett az idő. Számos alkalommal jártam már az állatorvosnál, és a leletek soha sem jók. Mindig csak Veleszületett Rendellenességekről beszélnek. Én csak a meleg napfényben szeretnék végre, futkározni és játszani, és odabújni hozzájuk. A múlt este volt a legrosszabb, a Fájdalom mostanra már állandó kísérőm, már az is fáj, ha felkelek és inni megyek. Próbálok felállni, de csak nyüszítek a fájdalomtól. Végül betesznek az autóba. Mindenki szomorú és én nem tudom miért. Rosszul viselkedtem talán ? Próbálok jó lenni és kedves. Mit csináltam rosszul ? Ó bárcsak ez a fájdalom múlna már ! Bárcsak felszáríthatnám a könnyeit ennek a kislánynak. Próbálom kinyújtani az orromat és megnyalni a kezét, de ismét csak nyüszíteni tudok a fájdalomtól. Az állatorvos asztala furcsán hideg, ismét nagyon meg vagyok ijedve. Mindegyik ember ölel, szeret engem, a könnyeik a puha bundámra potyognak. Érzem a szeretetüket és ugyanakkor a szomorúságukat is. Végre sikerül finoman megnyalogatni a kezeiket. Még a doktor sem tűnik olyan gondterheltnek ma, gyöngéd és érzek valami enyhülést a fájdalmamban is. A kislány óvatosan tart és én hálás vagyok neki mindazért a szeretetért, amit nekem ad. Most egy kis csípést érzek az első mancsomban. A fájdalom múlik és béke telepszik rám. Most már meg is tudom finoman nyalogatni a kezét. Álomszerű a látvány, ami elém tárul: Anyu, bátyáim és húgaim egy távoli zöld mezőn vannak a Szivárvány Hídnál. Azt mondják, ott nem létezik a fájdalom, csak béke és boldogság.

Búcsút intek a családnak az egyetlen módon, ahogy tudok : kis farok csóválással és az orrommal megérintem őket. Végig azt reméltem, hogy hosszú-hosszú éveket töltök el velük, de nem
lehetett.

- Látják mondta az orvos, "az állatkereskedésben kapható kölykök NEM felelősségteljes tenyésztőtől származnak". Már nem fáj semmi, és jól tudom sok év fog eltelni, míg ismét találkozhatom a szeretteimmel. Bárcsak másképp alakultak volna a dolgok ...

(Az eredeti J. Ellis munkája, mely szabadon terjeszthető abban a reményben, hogy segít megállítani a "kutyaszaporítók" lelkiismeretlen munkáját és azokét, akik a pénzért tenyésztenek, nem pedig a fajta nemesebbé tételéért) Fordította: Vukovics Péter

2008. október 19., vasárnap

Szentes CAC

4 megjegyzés:

Facebook jelvény

Blogarchívum

Magamról

Kölyöksors

Saját bloglista

Linkek