Csak sírok

Már csak ketten vannak a babák. A két legerősebb. De ők sincsenek jól. Harmadik napja járunk orvoshoz. Már mindent megvizsgáltak, amit egy ilyen kiskutyánál lehet. Rendben van a szivük, rendben van a tüdejük, minden feltétel adott ahhoz, hogy normálisan fejlődjenek, de mégsem ez történi. Idönként olyan, mintha a haláltusályukat vívnák, aztán ahogy jön a baj, úgy el is múlik, és békés nyugodt babáknak mutatják magukat. Négy orvos, és mi állunk értetlenül felettük, mert már nem tudjuk, hogy hogyan segíthetnénk rajtuk. Ma, mint legújabb próbálkozás, hogy hörgőtágítót kaptak, de eddig ez sem hozta meg a remélt változást. Tüdőgyulladásos tünetek, teljesen tiszta tüdő és légútak melett. Agyhalál ! Teljes tápcsere a mamának, vadonat új tápszerrel próbálkozunk a babáknál. Én egyre fáradtabb vagyok, és idönként feladom a harcot, aztán percek múlva magamhoztérek, és természetesen csinálom tovább.

E melett családi gondjaink is súlyosbodnak. Anyám ismét korházban, és ott sem mondanak semmi bíztató dolgot. Nagyon kevés ideje van. Ettől is teljesen össze vagyok törve. Dédivel, aki december óta él velünk, idönként igen komoly konfliktusom van. Illetve konfliktus az nincs, csak nyelek egy nagyot.

Szóval mostanság ezért nincs blogolás, mesélés.

Belül vérzek, kívül sírok.