2010. augusztus 1., vasárnap

Feladtam, avagy hála a bulloknak

Sokak egyre akaratosabbak, és már kő kemény véleményük van az életről, a dolgok menetéről. S ennek a véleménynek hangot is adnak. Hangadást általában reggel fél hat felé kezdik, (szóval újabban nem látok a csipától) és kb. este 10 ig be sem áll a szájuk.
Gondoltam könnyítek sanyargatott helyzetemen, és lesz ami lesz, sokakat össze engedem a népeket. Mit érdekel engem gyilkolják egymást. Sokak ismét hozták a formájukat. Egy másodperc leforgása alatt eldöntötték, hogy ők bullterriert esznek vacsorára. Pikk-pakk be is cserkészték, és azon nyomban szegény életére törtek.


Mikor már mindenki jólakott bull husival, akkor meghallgatták Pepito és Kukac úr elméleti tanácsait a rosszalkodásra vonatkozóan, és a frissen tanultakat azonnal átültették a gyakorlatba is.












Végre jól elfáradt mindenki, úgyhogy elővették a mamijukat, és újabb adag energiát tankoltak magukba, mert a buli nem állhat meg.


Eddig is csodálattal figyeltem a bullterrierek viselkedését a kisebbekkel, védtelenebekkel szemben. De ma teljesen lenyűgöztek viselkedésükkel. Azt a rengeteg szeretetet és türelmet amit mutattak a szarosokkal szemben, soha nem néztem volna ki a bandából.

2 megjegyzés:

Molnár Ágnes írta...

Nagyon jó nézni ezeket a a képeket igazán csapat lehet :o)

Unknown írta...

Szenzációs képek!!! Nagyon szépek a babácskák és bullok is, de az én szívem Kismanfrédért dobog :)