2010. augusztus 11., szerda

Nyári lakóink


Levelibékák. Imádom őket ! Már teljesen megtanultak velünk élni. Most is itt szemez velem egy a dolgozó ablakán keresztül. Rájöttek, hogy mi bent világítunk, akkor ők az ablak másik oldalán zsírosra kajálhatják magukat. S ez így igaz, minden este olyan svédasztalban van részük, hogy egy király is megirigyelné. Ezeket nagyon szeretem. Szerintem szépek is, de igazából a hangjukért vagyok oda. Brekegésük olyan mindha röhögnének valamin. Bezzeg varangyos kollégáikat ki nem állhatom.


Nincsenek megjegyzések: